Azt papolták nekünk, hogy felejtsük el a szocialista maszlagot, és válasszuk a szabad piacot. Ezt tettük. Most meg azt mondják, hogy maradjunk otthon.

Ki gúnyolódik itt? A legendás lengyel vízvezetékszerelő, akit azért akarnak távol tartani Franciaországtól, mert mélygall szaktársánál olcsóbban javítja meg a csőrepedést?

Nem. A helyzet még komikusabb. Vagy inkább, ami a nyugati munkások jövőjét illeti, még súlyosabb. Mert nemcsak a szerelők megélhetése forog veszélyben, hanem mindenkié, aki munkáját számítógép mellett végzi.

A gúnyos megjegyzést Nandan M. Nilekani, az Infosys Technologies vezére tette egy interjúban a New York Times újságírójának. A bangalore-i Infosys a világ egyik legnagyobb informatikai és üzleti tanácsadó cége. Értékét 20 milliárd dollárra becsülik. Szakadatlanul növekszik; a dotcom válság sem tudta megállítani, a kisebb-nagyobb recessziók pedig meg se kottyantak neki.

A kiszervezésről, a munkafeladatok külföldre történő kihelyezéséről sokaknak még mindig az jut az eszébe, hogy egy távoli országban, például Indiában túlképzett, mondjuk matematikai doktorátust szerzett emberek ellenőrzik az amerikai teherautósofőrök bankszámláit. A fejlődés azonban rég rácáfolt erre az öntelt képzelgésre.

Mindenki aggódhat az állásáért – mondja Nilekani –, aki munkáját számítógép mellett, kábelen keresztül végzi, legyen szó bármilyen bonyolult feladatról. Az Infosys ma már az IBM és az Accenture elől kaparintja meg a jó üzleteket.  

Nilekani: Az üzleti modellek csatája folyik. A régi cégeknek olyanná kell válniuk, mint mi vagyunk, ha meg akarják állni helyüket a globális versenyben.

NYT: Olyanná, mint maguk?

Nilekani: Igen. Minden szoftver fejlesztési feladat 70 százalékát Indiában végezzük, és csak 30 százalékát az Egyesült Államokban. Versenytársaink az egész munkát egy helyen végzik.

NYT: De nem tart attól, hogy az olyan cégek, mint az IBM, Indiába helyezik ki a feladatokat, hogy csökkentsék a költségeket?

Nilekani: A kihívás egészen más. Számunkra az, hogy alkalmazottakat vegyünk fel, növekedjünk és felépítsük a márkát. Az ő számukra meg az a kihívás, hogy leépítsenek. Ez nagyon kínos feladat. Nem irigylem őket.

NYT: Mit válaszol azoknak, akik szerint a globalizáció elkerülhetetlenül árt az amerikai munkavállalóknak?

Nilekani: Amikor a Wal-Mart automata géppel helyettesíti a pénztárosokat, munkahelyek ezrei tűnnek el. Ez is ugyanaz a folyamat. Csak az a különbség, hogy amikor nem egy gép, hanem egy bangalore-i gyerek „veszi el” Steve Smith állását, akkor az személyesebbnek látszik. 

NYT: Nem érzi furcsának, hogy amerikaiaknak tart előadást a kapitalizmus szépségeiről?

Nilekani: Maguk évtizedeken át azt papolták nekünk, hogy felejtsük el a szocialista maszlagot, és válasszuk a szabad piacot. Ezt tettük. Most meg azt mondják, hogy maradjunk otthon.