„Kell egyáltalán szervezőelv az amerikai külpolitikának?” – teszi fel kérdést Noah Gordon az Atlantic magazin publicistája az Obama elnököt ért kritikák kapcsán.
Az amerikai elnököt a republikánusok már az első választási kampányban határozatlansággal vádolták, most azonban már külpolitikájának totális csődjéről beszélnek. Stuart Stevens republikánus kampánytanácsadó szerint Obama puha külpolitikája annak tudható be, hogy az amerikai elnök nem a hidegháború idején szocializálódott, ezért inkább absztrakt erkölcsi elvek alapján próbál külpolitikát folytatni. Robert Kagan az 1930-as évek nagyhatalmi viszonyait felidézve arra figyelmeztetett, hogy Obama doktriner pacifizmusa veszélybe sodorja Amerikát, sőt az egész világot. Elridge Colby republikánus biztonságpolitikai szakértő szerint Obama tétlenkedése és gyengesége jelentős mértékben hozzájárult a szíriai és az ukrajnai válság elmélyüléséhez.
Sőt, már a baloldalon is egyre többen adnak hangot elégedetlenségüknek. Hillary Clinton, Obama korábbi külügyminisztere az Iszlám Állam kapcsán bírálta Obama „csak semmi hülyeséget ne csináljunk” külpolitikai elvét, mondván, Amerikának világos külpolitikai szervezőelvre és határozott érdekérvényesítésre van szüksége.
Gordon viszont kifejezetten erénynek tekinti Obama koncepciótlanságát. Ellentétben elődeivel, Obama igyekszik elkerülni a leegyszerűsítő általánosításokat. Nem a jó és a gonosz küzdelmének tekinti a világpolitikát, és a civilizációk harcának divatos, ám annál felszínesebb tézisét is elutasítja. Nagy ívű világmagyarázatok helyett mindig az adott konfliktust igyekszik megoldani. Mivel a konfliktusok is nagyban különböznek, a megoldások is mindig az adott szituációhoz igazodnak – nem pedig egy előre megírt kottát követnek. Gordon elismeri, hogy Obama mindenáron kerüli az erőszakot, ám ezt mégsem tekinti a szó szoros értelmében vett pacifizmusnak. Elvégre Obama minden korábbi elnöknél intenzívebben alkalmaz terroristák elleni célzott dróntámadásokat.
Peter Beinart politikai szakíró szerint a kórusban katonai beavatkozást követelő liberális internacionalisták és neokon héják tévesen hiszik, hogy erő felmutatásával megoldhatók a válságok. Obama minimalista és realista: tisztában van vele, hogy nem lehetséges a válságzónákat katonai beavatkozással pacifikálni, mint azt Irak és Afganisztán példái is mutatják. Ahogy Rick Salutin, a Toronto Star veterán publicistája rámutat, a jelenlegi válsággócok éppen a nagyhatalmi beavatkozások és térségátrendezések hatására alakultak ki. A nagyhatalmak szeretik azt hinni, hogy joguk, sőt kötelességük megszervezni más államok életét. Aztán persze csodálkoznak, amikor a nemes szervezőelvek csődöt mondanak, és a beavatkozás hatására csak nő a káosz.