„A fehér kétkezi dolgozók a társadalom egyik legkevésbé értett és leginkább diszkriminált rétegévé váltak” – írja a Financial Times. A cikk szerzője Simon Kuper, aki társszerzője volt egy tanulmánynak, amely a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány megrendelésére az európai fehér munkásosztály helyzetét vizsgálta.
Mint arról a Metazin is beszámolt, a Nyílt Társadalom Alapítvány korábban a bevándorlók társadalmi integrációjának kapcsán vizsgálta a társadalmi kohéziót. Az újabb, hat európai városban készített kutatás ennek egyfajta kiegészítése: a cél a bevándorlás által leginkább érintett fehér munkások társadalmi státuszának és az integrációval kapcsolatos tapasztalatainak elemzése. „A többségiek úgy érzik, ők nem számítanak, őket hagyják leszakadni, vagy egyenesen démonizálják. Ez erősítheti a mérsékelt pártokkal és az általuk képviselt liberális értékekkel szembeni ellenérzéseket, illetve hozzájárulhat a szélsőjobboldali populisták térnyeréséhez” – írja a tanulmány bevezetője.
A tanulmány megállapítja, hogy a fehér munkásosztály tagjait gyakran előítéletes, rasszista bunkónak és munkakerülőnek állítják be. A nyugati médiában hemzsegnek a lusta, morális és egyéb tekintetben egyaránt züllött, a tévé előtt sört vedelő, a gyerekeivel nem törődő, segélyből élő „fehér proletár” sztereotipikus ábrázolásai. „A valóságshow-k élősködőként ábrázolják a fehér munkásosztályt. A brit televíziókban nem a feketéket vagy a zsidókat mocskolják, hanem a ’prolikat’” – állítja Kuper.
Kuper, aki Manchester külvárosának egyik munkásnegyedét tanulmányozta, arra mutat rá (összhangban a tanulmány végkövetkeztetésével), hogy a fehér munkásosztályról kialakult kép nagyban téves. Az ipar visszaszorulása és a gyárak bezárása óta a munkaerőpiacról kiszoruló munkások nehéz anyagi helyzetük ellenére pezsgő közösségi életet élnek. Mivel a szegényebb részeken kevésbé számíthatnak a jóléti intézményekre, a szomszédságok és a rokonság tagjai szoros kapcsolatban élnek és segítik egymást. Olyannyira, hogy sokan éppen a közösségi élet és kötődések miatt nem akarnak elköltözni olyan vidékre, ahol jobbak a munkalehetőségek. Helyben pedig leginkább csak minimálbérért találni állást. A Manchester külvárosaiban élők tizede alultáplált.
A közszolgáltatások gyatra minősége jelentősen hozzájárul a magas munkanélküliséghez – állapítja meg Kuper. A tömegközlekedés olyan drága, hogy a minimálbérért dolgozóknak a bérlet levonása után alig marad több, mintha segélyt kapnának. Megfelelő bölcsődék, óvodák és napközik hiányában gyakran megoldhatatlan problémát jelent a kisgyerekek elhelyezése. Pedig a szülők szeretnének dolgozni, mert munkanélküliként önbecsülésük is sérül, nem érzik magukat hasznosnak.
Bár a helyi iskolák színvonala nagyot emelkedett, kitörni továbbra is nehéz. A szegény családból származó fiatalok a fizetős felsőoktatás miatt csak tetemes eladósodás árán szerezhetnek diplomát. Nem ritka, hogy az egyetemet végzettek ötvenezer fontos (20 millió forint) diákhitelt halmoznak fel, mire kilépnek a munkapiacra.
A lustasággal és züllöttséggel kapcsolatos sztereotípiák sem állják meg a helyüket. A rossz szociális helyzet ellenére a külvárosban csökken az alkoholfogyasztás, a fiatalkorú terhesség, és a gyerekek egyre jobb iskolai eredményeket érnek el.
A vizsgált városok többségében, így Manchester külvárosában is megfigyelhető a bevándorlás-ellenesség. Ami Kuper szerint egyáltalán nem meglepő. Hiszen a pártok nem kínálnak megoldást a szegénységre, nem akarják a jóléti intézményeket erősíteni – sokkal kényelmesebb a bevándorlókat hibáztatni a bajokért, és ezzel elnyerni a lecsúszó fehér munkások szavazatát. Ráadásul a bevándorlók gyakran a helyi szegényeknél is nyomorúságosabb helyzetben vannak, ezáltal előnyt élvezhetnek például az önkormányzati szociális lakások elosztásánál, ami szintén növeli a többségi ellenérzéseket. A bevándorlással kapcsolatos ellenérzéseik dacára a helyiek mindazonáltal elutasítják a faji előítéletességet, vagyis egyelőre még nem vált valóra a veszély, hogy jobb híján a szélsőséges pártok híveiül szegődnek. De már a peremre szorultak, ezen pedig egyedül munkahelyteremtéssel lehet segíteni – állapítja meg a Nyílt Társadalom Alapítvány tanulmánya.