A politikában a tényeket mindig vonzó értékek keretében kell bemutatni, különben nem hatnak a közönségre. Így van ez még az olyan vaskos tényekkel is, mint egy természeti katasztrófa.

Az elmúlt hónapokban a jobboldali politikusok egyre hevesebben támadták Bush elnököt, mert nem tartja be az állami szerepvállalás csökkentésére tett ígéreteit. A Katrina hurrikán pusztítása utáni káosz miatt azonban zavarba jöttek a minden ügyben piaci megoldásokat szorgalmazó kritikusok.

A katasztrófa utáni hetekben mintha rádöbbentek volna, hogy szükség van az államra. Hogy a katasztrófavédelem és az újjáépítés olyan közös cél, amelyet csak összefogással és kormányzati segítséggel lehet megvalósítani.

De aztán, a megrázkódtatás enyhülésével újra megtalálták a hangjukat. A mentés során a civilek és a magáncégek szerezték a legnagyobb érdemeket, a kormányszervek gyakran csak hátráltatták az önkénteseket – mondták az állam visszaszorításának hívei.

A még vízzel elárasztott New Orleansban tett látogatása idején Bush elnök aktív állami szerepvállalást ígért az újjáépítésben, de a republikánusok hamarosan irányt váltottak, és visszatértek hagyományos értékeikhez.

„A kongresszusnak a lehető legnagyobb kiadáscsökkentéssel kell segítenie a hurrikán okozta károk enyhítését” – idézi az elnök október eleji nyilatkozatát a New York Times.

A korábban éppen a katasztrófa miatt elhalasztott 35 milliárd dolláros kiadáscsökkentés helyett most, ugyancsak a hurrikán okozta pusztításra hivatkozva, még többet, 110 milliárd dollárt akarnak spórolni. Bush elnök a katasztrófa sújtotta térségben lakók érdekeire és az újjáépítés felgyorsítására hivatkozva eltörölte a minimálbért. Központi segítség helyett már az adócsökkentést és a gazdaság élénkítését tartják a legfontosabb feladatnak.

„A konzervatívok – írja George Lakoff – felismerték a keretbe foglalás jelentőségét. A Katrina témáját is úgy adják elő, hogy ezzel a maguk jobboldali programját támasszák alá. Az üzenet tartalma egyszerű: a hurrikán bebizonyította, hogy mindenben a konzervatívoknak volt igazuk.”

Lakoff szerint a politikában a siker azon múlik, hogy kinek sikerül meghatároznia a viták keretét. Csak az lehet népszerű, aki eléri, hogy olyan témákról essen szó, amelyek neki kedveznek. De még fontosabb, hogy a témákat vonzó értékek és szívhez szóló metaforák keretében adjuk elő, s ezzel rákényszerítsük az ellenfelet, hogy ő is ezekre az értékekre hivatkozzon. Lakoff szerint Bush azért lett másodszor is elnök, mert a választási kampányban ez neki sikerült.

A demokraták óriási lehetőséget szalasztottak el – véli Lakoff. – A Katrina olyan téma volt, amelyet nem a republikánusok tűztek napirendre. Ráadásul szinte kézzelfoghatóvá tette a piacpárti ideológia korlátait. A demokraták azonban nem tudták megragadni az alkalmat, mert szinte kizárólag a tényekről beszéltek. Arról, hogy az elnök és a kormány tehetetlennek bizonyult.

Pedig a politikában a tényeket mindig vonzó értékek keretében kell bemutatni, különben nem hatnak az emberekre. A demokratáknak azt kellett volna hangoztatniuk, hogy a katasztrófa bebizonyította: a konzervatívok az összefogás és a közjó értékeivel ellentétes elveket képviselnek.

Még a legmegrázóbb tényeket is úgy kell tálalni, hogy abból ne csak az ellenfél alkalmatlansága derüljön ki, hanem értékrendjének gyengesége is.