„A hatalom és a gazdasági elit kapcsolatának problémájára mindmáig nem született tartós megoldás Oroszországban” ­– írja az Izvesztyijában Borisz Mezsujev főszerkesztő-helyettes.

Elemzése abból indul ki, hogy amikor egy évvel ezelőtt Putyin elnöki kegyelemben részesítette az egykor politikai vezető szerepre vágyó olajmilliárdost, Mihail Hodorkovszkijt, az pedig cserében letett róla, hogy aktív politikai ellenzéki szerepet játsszon, Oroszországban lezárult az iparbárók lázadásának korszaka. Ugyanúgy, ahogy a tizenhetedik századi Franciaországban a Fronde néven ismertté vált szembeszegülés a monarchiával végül is a királyné és Mazarin bíboros visszatértével ért véget, majd azzal zárult, végleg, hogy a főkolomposok kegyelmet kaptak, Oroszországban is beköszöntött egy új korszak, amelyben a gazdaság potens szereplői már nem vonják kétségbe a politikai hatalom dominanciáját. A Szovjetunió felbomlását követő liberalizmus ugyanis Mezsujev olvasatában abból állt, hogy a nagy gazdasági szereplők a politikai hatalom fölébe helyezték magukat. Csakhogy az ukrán válságban a már szétvert Fronde egyes elemei új lehetőséget láttak, és a velük rokonszenvező „médiakörökkel” együtt „a külső ellenség oldalára álltak”. Nem véletlenül különböztette meg legutóbbi sajtótájékoztatóján Putyin elnök az ellenzéket az „ötödik hadoszloptól”: az utóbbi az elnök meghatározása szerint nem másként értelmezi az orosz nemzeti érdeket, hanem más hatalmak érdekeit képviseli. Mármost akit eltölt a nép iránti közöny és a hatalom iránti megvetés, abban éppenséggel olyan ellenséges érzelmek és irigység ébredhet a gazdagokkal szemben, amely „bármely civilizációt képes tönkretenni”.

Ezek után tér rá a politológus, sőt filozófus diplomával rendelkező szerző a putyini rendszer lényegére. A liberálisok szerint az üzleti élet semmi másra nem vágyik, csak gazdálkodási szabadságra. De csak szerintük, akik szingapúri fogalmakban gondolkodnak – állapítja meg Mezsujev. Valójában viszont a vállalkozóknak sokkal gyakrabban van szükségük állami oltalomra és állami preferenciákra. A putyinizmus nem más, mint olyan kísérlet, amelynek célja, hogy a nyitott piacok globális világában szuverén államot hozzon létre és működtessen. Ehhez két végletet kell elkerülnie. Az egyik a „komprádor rendszer”, amelyben a kormány a nagy gazdasági potentátok foglya, a másik a fasizmus, amelyben a kormány mindenható. A kísérlet kimenetele egyelőre megjósolhatatlan, senki sem lehet biztos benne, hogy sikerül. Csak éppen Mezsujev elvárja a gondolkodó értelmiségiektől, hogy ne a kudarcáért szurkoljanak, és ne arról ábrándozzanak, miként számolhatnának le azokkal, akik megpróbálják megóvni az országot mindkét szélsőségtől.