„A nyilvános politikai beszéd más, mint az egyéb megszólalások. Az emberi interakciók során van biztonsági háló: a felek a megértésre törekszenek és jogukban áll kijelentéseiket visszavonni. Meg akarjuk érteni egymást, és lehetőségünk van kijavítani magunkat. A politikában azonban másként áll a dolog, itt minden kijelentést rosszindulatú félreértelmezéssel büntetnek” – írja Rafael Behr a Guardianben.

A cikk apropója Tristram Huntnak, a brit Munkáspárt árnyék oktatási miniszterének kijelentése. Hunt a BBC egy vitaműsorában amellett érvelt, hogy a jövőben csak szakképzett pedagógusok taníthassanak az iskolákban. Vitapartnere azt vetette ellen, hogy az ő legjobb oktatói nem rendelkeztek tanári diplomával. Mire Hunt úgy replikázott a katolikus vitapartnernek, hogy „azok biztosan apácák voltak”. Behr elismeri, hogy ez így leírva nem tűnik különösebben megütköztetőnek, ám Hunt kijelentését sokan a hívők, a katolikus egyház, az apácák és persze az egyházi oktatás lenézéseként értékelték. Hunt a kritikák hatására bocsánatot kért a félreérthető kijelentésért.

Behr szerint aligha kétséges, hogy Hunt mondata súlyos katolikus szavazatokba kerülhet a Munkáspárt számára. Holott nyilvánvaló, hogy Hunt nem akart egyházellenes kijelentést tenni (már csak azért sem, mert eleve az állami iskolákról beszélt, az egyház által működtetettekről nem), ám a szerencsétlen (és meglehetősen arrogáns gesztusokkal kísért) kijelentést némi rossz szándékkal könnyen ki lehetett forgatni. És amit ki lehet forgatni, azt ki is forgatják.

„A brit pártok attól rettegnek, hogy ellenfeleik taktikai előnyt kovácsolnak bármely elszólásból” – véli Behr. Az elszólástól és a szavak kiforgatásától való paranoid félelem megmérgezi a politikai közbeszédet. A politikusok leginkább közhelyes klisékbe menekülnek. Inkább nem mondanak semmi érdemit, hogy ellenfeleik le ne csaphassanak egy szövegkörnyezetéből kiragadott félmondatra. De nem elég a szavakra vigyázni: akár egy gesztus vagy grimasz is romboló hatású lehet, különösen, ha az interneten is körözni kezdik.

A mérsékelt pártok kényszeres semmitmondása remek lehetőséget kínál a radikálisok számára – figyelmeztet Behr. A minden szót patikamérlegen méricskélő politikusok üres frázisai idegenek az egyszerű szavazók nyelvétől. Behr szerint a Ukip sikere jelentős részben annak tudható be, hogy Nigel Farage egyszerű és érthető nyelvet használ, vállalva azt is, hogy szavait kritikusai ki fogják forgatni. Bátran beszél a két nagy párt számára kínos és ezért inkább elhallgatott ügyekről, és nem fél sarkosan fogalmazni. Ellentétben az óvatoskodó mérsékeltekkel, az ő szavaira figyelnek is a választók.