Az egyiptomi vagy az indonéziai fundamentalisták iszlám államot akarnak létrehozni a maguk országában. De mi az Al-Kaida célja? Hol és mit akarnak elérni a robbantásokkal?

„Leromboltuk az Amerika vezette nyugati civilizáció értékeit – mondta Oszama bin Laden a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az Al-Dzsazirának eljuttatott felvételen. – Romokban hevernek a szabadságot, emberi jogokat és emberiességet megtestesítő félelmetes tornyok.”

Azóta vitatkoznak a publicisták és politikai elemzők, hogy milyen mozgalomnak kell tekinteni az Al-Kaidát. Némelyek szerint a cél a világ áttérítése iszlám hitre. Mások úgy vélik, hogy a terror csupán propagandaeszköz az Al-Kaida számára, esetleg pusztán az öncélú félelemkeltés eszköze.

A londoni robbantások után újra fellángolt a vita: Van politikai célja a terroristáknak, vagy csak a modern nyugati civilizáció iránti határtalan gyűlöletüket akarják kifejezésre juttatni?

Faisal Devji, a New School University történészprofesszora újszerű módon közelíti meg a kérdést nemrég megjelent, de máris nagy visszhangot keltő A dzsihád tájai: Harciasság, erkölcsiség, modernitás című könyvében.

A hagyományos terrorszervezetek helyhez kötött politikai célokért küzdenek. A decentralizált felépítésű Al-Kaida céljai viszont elsősorban erkölcsi jellegűek, és nem köthetők ehhez vagy ahhoz az országhoz.

Ez még nem volna új, de az a merész hasonlat eddig csak Devjinek jutott eszébe, hogy az Al-Kaida ebben a tekintetben hasonlít a multinacionális vállalatokhoz, a nemzetközi nem-kormányzati szervezetekhez, sőt az antiglobalista és environmentalista világmozgalmakhoz.

„Az iszlám szent háború harcosát és az antiglobalista tüntetőt hasonló szenvedély fűti – írja az indiai-amerikai történész. – Elszántságukat éppen az magyarázza, hogy az nem a maguk, hanem mások elnyomásának tapasztalatán alapul.”

A terroristák és a nemzetközi gazdasági szervezetek működési módját már Gilles Kepel is összehasonlította. Kepel szerint az Al-Kaida olyan, mint egy nemzetközi franchsie. A központ a márkanevet és az eljárásokat helyi kisvállalkozások rendelkezésére bocsátja, s azok maguk végzik a szolgáltató tevékenységet.

A New York Review of Books szerint Devji ezt az analógiát terjeszti ki, amikor a hidegháború utáni korszak egyik fő fejleményét abban látja, hogy a politika is elszakad a helyi ügyektől, és nemzetek fölötti erkölcsi célokat követ. A recenzens, Max Rodenbeck, az Economist közel-keleti tudósítója érdekesnek, de túlzónak találja ezt a kiterjesztést.

Devji odáig megy el, hogy a nyugati kultúra egyetemes értékeit közös nevezőre hozza a terroristák céljaival. A terrorizmus elleni küzdelmet a nyugati civilizáció autoimmun betegségének tekinti. A szervezet a dzsihadista rák elpusztítása érdekében feláldozza azokat az értékeket, amelyeket meg akar védeni. Az USA a történész szerint öngyilkos állam.

„A tudós fantáziája itt elszállt egy kicsit – jegyzi meg a brit újságíró. – Amerika terror-ellenes háborúja nem túl sikeres, ám a dzsihád sem az.”