„Egy évszázaddal ezelőtt a nyugati tudományos kutatók bizonnyal tudtak legalább valamelyest angolul, de olvastak, írtak és beszéltek németül és franciául is, továbbá némely ’kisebb’ nyelven, például oroszul és olaszul (az előbbi akkor volt feljövőben, az utóbbi pedig hanyatlóban)” – írja a Wired webmagazinban Michael Gordin, a Princeton tudománytörténet professzora, akinek Tudományos Bábel címen áprilisban jelenik meg könyve a témáról.

A 16. századtól, a tudományos forradalom évtizedeitől a köznép által beszélt nyelvek kezdték felváltani a latint a tudományos irodalomban. Galilei és Newton első munkáit még latinul adta ki, de később olaszul, illetve angolul publikáltak. A 18. század végére a tudósok jellemző módon közvetlen környezetük nyelvén alkottak, hiszen támogatást az ezen a nyelven értő emberektől remélhettek, és közönséget is csak az ő körükben találhattak. A tizenkilencedik században, az iparosodás korában megint más szelek fújtak. A természettudományos közlemények egyre inkább a nagy ipari országok nyelvén jelentek meg, angolul, franciául és németül, iparágak szerint változó arányban: például a kémiában a német szakirodalom vezetett. A „kis” nyelvek képviselői már akkor is mellőztetésükre panaszkodtak, a nagyokéi pedig arra, hogy kénytelenek a többi naggyal is megbirkózni. Nem is véletlen, hogy voltak próbálkozások az eszperantóval, de ahogy más területeken, itt sem jártak sikerrel.

Mára az angol lett az eszperantó, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nem jelent mindenkinek hasonló fokú nehézséget az elsajátítása, ráadásul a legnagyobb gazdasági és katonai erőt képviselő államok némelyikének nyelve. Ennek a változásnak története úgy indult, hogy az első világháborúban, mint Gordin írja, a német tudósok buzgón segítették a birodalom katonai erőfeszítéseit. (Gondolhatnók pedig, hogy a francia és az angol tudósok is részt vehettek harci gázok kifejlesztésében, a repülőgépek, a tüzérség és a kézi lőfegyverek „forradalmában”.)

Akárhogy is, a háború után az egykori központi hatalmak tudósait kirekesztették a nemzetközi tudományos életből, igaz, a weimari köztársaság idején Amerikából sok leendő tudós érkezett a német egyetemekre tanulni. Az amerikai tudomány így értesülhetett közvetlenül a kvantummechanika felfedezéseiről, amelyek németül láttak napvilágot. Amerikában már a háború idején elkezdték a német nyelv használatának korlátozását, 1923-ban pedig az államok felében kitiltották a nyilvános helyekről, de még a telefonhálózatból is. Ezt a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek ítélte, tény azonban, hogy ezekben az években a német nyelvoktatás és nyelvismeret visszaesett Amerikában. Amikor Einstein, vagy korábbi munkatársa, Lánczos Kornél Amerikába érkezett, nagy nehézségeik voltak az angol nyelvvel. Einstein továbbra is németül írt, és művei fordításban jelentek meg. A hidegháború éveiben az orosz vált gyanússá nyugaton, a francia pedig azért szorult vissza, mert a spanyolok és az olaszok, akik azelőtt franciául publikáltak, ekkor tömegestől tértek át az angolra, mivel a legrangosabb folyóiratokban akartak megjelenni. Mára angolul jelenik meg a természettudományos közlemények 99 százaléka.