„Graeber meggyőződése szerint az 1970-es évek óta a technológia a jövőbe mutató fejlesztések helyett a munkafegyelmet és a társadalom feletti kontrollt célozza” – olvassuk Stuart Jeffries interjúját David Graeberrel a Guardianban.
David Graeber amerikai antropológus, a London School of Economics professzora A szabályok utópiája című könyvében a modern bürokrácia burjánzását és annak következményeit elemzi. A baloldali anarchista szerző, aki az Occupy mozgalom egyik szellemi atyja volt, már egy 2013-ban megjelent esszében megfogalmazta a mondvacsinált adminisztratív állásokkal kapcsolatos alapvetést. Graeber a bürokrácia elburjánzásának okát a technikai fejlődésben véli felfedezni. A gépesítés következtében a termelés kevesebb munkaerő foglalkoztatását teszi lehetővé. A fölösleges munkaerőt az államigazgatás és a szolgáltatói szektor szívja föl. A bürokraták mondvacsinált feladatokkal demonstrálják saját fontosságukat és igazolják létüket (miközben halálra frusztrálja őket, hogy nincs értelmes feladatuk). Ennek következtében egyre nagyobbra duzzad a fölösleges bürokrácia, életünk egyre nagyobb részét veszi el az idegőrlő adminisztráció. Graeber okfejtése szerint a PR menedzserek, lobbisták, telemarketing alkalmazottak és jogi tanácsadók mind látszólagos feladatokat látnak el – ha ezek a munkakörök eltűnnének, előnyére változna a világ.
A munkaközpontúság az uralom eszköze – állítja Graeber. A hatalmon lévők mindent és mindenkit meg akarnak regulázni, a munkakerülést üldözendő, de legalábbis megvetendő erkölcsi bűnnek tekintik. Pragmatikus okuk is van a fölösleges állások kreálásával: a túl sok szabadidővel rendelkező, munkanélküli tömegek mindig veszélyesek, könnyen a rendszer ellen fordulhatnak. Minél több a fölösleges szabály és az őket végső soron akár erőszakkal is betartató bürokrata, hivatalnok és rendőr, annál korlátozottabb a szabad cselekvés, sőt a szabad gondolkodás lehetősége.
Graeber arra is kitér, hogy az értelmetlen bürokrácia elburjánzása nemcsak az államra jellemző, hanem a piaci verseny szereplőinek körében is általános. A kapitalista verseny elvileg a hatékonyság növeléséről szólna, ennek ellenére a piaci cégeknél is rengeteg a fölösleges adminisztratív állás – és az ebből fakadó bürokrácia. Gyakran előfordul, hogy a cégek a profitnövekedést nem a termelési kapacitások növelésére vagy fizetésemelésre fordítják, hanem teljesen fölösleges, a cégvezetés és a munkások közötti új adminisztratív állások létesítésére. De azért megpróbálnak profitot termelni a túlburjánzó adminisztrációból is – Graeber felidézi például, hogy 2009-ben a JP Morgan Chase bevételeinek 87 százalékát a különféle szabályszegésekből fakadó pótdíjak adták.