„Vannak olyan erkölcsi dilemmák, amelyek elfogadhatatlanok, ám mégsem oldhatók meg” – írja Thomas Schmid, a Die Welt publicistája az elmúlt hetek több száz áldozatot szedő földközi-tengeri menekültkatasztrófái kapcsán.
Valóban, a morális felháborodás jobb- és baloldalon egyaránt általános. Abban viszont már kevésbé van egyetértés, hogy mit is kellene tenni. A liberálisok és a baloldal a bevándorlás enyhítésével venné elejét a hasonló tragédiáknak. Kenan Malik a New York Times hasábjain az EU szigorú bevándorlási szabályait teszi felelőssé a történtekért. A menekültek azért vállalják a hatalmas kockázatot, mert nincs legális módja, hogy elérjék Európát. Hozzáteszi, hogy a közel-keleti anarchiáért Európa is felelős, hiszen részt vett a korábbi autoritárius, ám mégiscsak működő rezsimek megdöntésében. Ezért Malik szerint Európának erkölcsi kötelessége megnyitni határait a menekülők előtt. Igiaba Scego szomáliai származású író a Libérationban az amerikai futballhoz hasonlítja a menekültek sorsát: számos akadályon kell átjutniuk és Európában touchdownt kell elérniük ahhoz, hogy egyáltalán menekültstátuszért folyamodhassanak. Hasonló szellemben érvelt Rick Noack, a Washington Post szerzője, hozzátéve, hogy az európai államok többsége pénzért letelepedést biztosít a gazdag külföldieknek. Megemlítette, hogy a menekültek mentését szolgáló programok leépítése óta jelentősen nőtt a halálos balesetek száma. Maximilian Popp a Spiegelben ezért egyenesen szándékos emberöléssel vádolta az EU-t. A Wiener Zeitung botrányosnak tartja, hogy a magát kereszténynek valló Európa nem tesz semmit az afrikai menekültekért, miközben tevőlegesen felelős a líbiai állam összeomlásáért. Az osztrák lap különösen visszásnak tartja, hogy sokan együttérzést mutatnak a katasztrófa kapcsán, ám tiltakoznak, ha a lakóhelyük közelében épül bevándorlási központ. A baloldali Tagesspiegel könnyített családegyesítést és a képzett afrikai munkaerő könnyített beutazásának lehetőségét szorgalmazza, illetve afrikai információs kampányt javasol, amely felhívja a figyelmet az illegális tengeri átkelés veszélyeire.
A konzervatívok is felháborítónak tartják a helyzetet, ám ők a bevándorlás megkönnyítése helyett inkább az embercsempész-hálózat felszámolásában és a szegény országok fejlesztésében látják a kiutat. A brit konzervatív Telegraph egyenesen blokád alá helyezné az embercsempészek kikötőit, mondván, csak így lehet elejét venni az újabb katasztrófáknak. Hasonló megoldást javasolt Daniela Santaché, az olasz jobboldal egyik véleményvezére is.
Schmid egyetért azzal, hogy Európát a gyarmati múlt és az arab tavasz támogatása miatt közvetlen felelősség terheli az afrikai és közel-keleti áldatlan állapotokért. Erkölcsi szempontból teljességgel elfogadhatatlannak tartja, hogy évente ezerszámra fulladnak a Földközi-tengerbe a menekültek. Csakhogy az emberi jogi pátosz sem sokat ér – teszi hozzá Schmid. Ha Európa több embert engedne be, attól még nem csökkenne a menekültáradat, sőt, valószínűleg még többen indulnának útnak. Óvatosan megemlíti, hogy talán még a mentés erősítése is ösztönzőleg hathat a menekültekre.
A konzervatívok által javasolt utat sem tartja járhatónak. A katonai beavatkozás már eddig is elég nagy bajt okozott, és újabb akciók csak a káoszt növelnék. A gazdasági segítségnek viszont demokrácia híján kevés értelme van, hiszen a korrupt autoritárius vezetők a saját zsebüket tömik fejlesztés helyett. Nekik ráadásul még kapóra is jön, ha az elégedetlenek egy része elmenekül – annál kisebb az ellenzék.
Azt viszont Schmid elismeri, hogy még ha mindenkit nem is menthetne meg, Európa a mostaninál jóval több menekültet és bevándorlót fogadhatna. Ez azonban jelentős anyagi és kulturális áldozatokkal jár, amit az európai államok és polgárai a morális felháborodás közepette sem hajlandók megfizetni. Nem csoda, hogy a szüntelen ismétlődő katasztrófák ellenére évek óta nem történik az ügyben semmilyen előrelépés.
Schmid cikke még a múlt hét csütörtöki EU-csúcs előtt született, amelynek eredménye bizonyára megerősítette abban a véleményében, hogy a morális dilemma megoldása nagyjából lehetetlen.