„Az ellenség utánpótlási útvonalait el kell vágni, de elsősorban mégis a saját csapatainkat kell ellátni élelemmel” – írja az Izvesztyijában Igor Karaulov.

Oroszországban nemrég hoztak törvényt a „nemkívánatos szervezetekről”, amelynek értelmében az ilyen intézményekről az államügyészség állapítja meg, hogy a törvény hatálya alá tartoznak, s az ilyen határozat egyúttal azt jelenti, hogy be kell szüntetniük tevékenységüket Oroszország területén. Két kommunista képviselő legott javasolta is, hogy nyilvánítsák nem kívánatossá Soros György Nyílt Társadalom Alapítványát. Karaulov nem tartja kizártnak, hogy a javaslat mögött kormánypárti kívánság húzódik meg, mindenesetre megjegyzi, hogy a nem kívánatosság igénye a Kommunista Párt kapcsán is felmerülhet. Igaz a mai Kommunista Párt ártalmatlan egylet, nem úgy a jogelődje, amelynek ugyanakkor megvolt a maga amerikai milliárdosa Armand Hammer személyében, aki szép vagyonra tett szert „Oroszország romjain”. A lényeg azonban nem ez, hanem hogy Soros György (akiről a cikkíró nem felejti el megjegyezni, hogy magyar-amerikai milliárdos, bár más moszkvai szerzőktől eltérően nem nevezi spekulánsnak), mekkora veszélyt jelent Oroszországra nézve.

Karaulov mindenekelőtt figyelmeztet rá, hogy nem szabad a Soros-ösztöndíjasokban amerikai ügynököt látni. Ő maga is járt Amerikában amerikai ösztöndíjjal, és nem ügynök. Továbbá Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa tíz évvel ezelőtt beszüntette oroszországi tevékenységét, ezért az ügyészség nyilván elutasítja majd a kommunista képviselők javaslatát. Vannak persze oroszországi szervezetek, amelyek a Soros-féle alapítvány támogatását élvezik, de ezek nem esnek e törvény hatálya alá. Inkább a „külföldi ügynök” meghatározás illenék rájuk egy másik törvény szerint, de Karaulov erre legfeljebb csak céloz, amikor azt írja, hogy e másik törvény kiegészíti a nemkívánatos szervezetekről szóló jogszabályt, amelyet az állam a lelkekért és az elmékért vívott háborúban alkalmaz. Merthogy zajlik egy átfogó háború, amelyben Soros csakugyan részt vesz. Például az amerikai szövetségi állam ötmilliárd dollárt költött Ukrajna átállítására, és Soros György is támogatta a nyugatbarát ukrán fordulatot.

Ebben a helyzetben Karaulov nem kifogásolja az új törvényt, sőt, azt írja, hogy más államok is hasonló jogszabályokat alkotnának, ha olyan helyzetben lennének, mint ma Oroszország. Csakhogy, mint emlékeztet rá, Soros György a kilencvenes években nem futballistákat támogatott, hanem tudósokat és művészeket, akiket az állam nem ismert el megfelelően. Munkájuk százdollárokban mérhető támogatást kapott Soros György intézményeitől, és még ezzel is jelentős alkotások létrejötte vált lehetővé.

Az orosz kulturális hatóságokat nem Soros György irányítja, hanem az állam. Ha a tudomány és a kultúra nem kap elegendő finanszírozást, azért nem Soros Györgyön kell elverni a port. Az ő forrásainak elzárása nem oldja meg a kérdést. Az igazi felforgató célzatú támogatások meg fogják találni a réseket, amelyeken át bejuthatnak Oroszországba. Viszont a lelkekért és az elmékért vívott csatában az állam nem hanyagolhatja el büntetlenül a honi tudomány s kultúra támogatását.