„Szűrjék meg az újságok az internetet, különben a világhálón megállíthatatlanul terjednek az ostobaságok” – írja Umberto Eco a l’Espressóban.

A neves írót módfelett felbosszantotta, hogy internet-szerte valótlanságok terjedtek el egy torinói egyetemi előadásáról. Azt adták ugyanis kézről kézre a világhálón, hogy Umberto Eco szerint az internet idiótákkal van tele. Pedig csak annyit mondott, hogy a hétmillió ember között természetesen szép számmal akadnak ostobák, és csupán annyi az újdonság, hogy amit azelőtt a kocsmában beszéltek ivócimboráik társaságában, azt most az internet jóvoltából hatalmas tömeg előtt is közkinccsé tehetik. Eco sietve leszögezi, hogy amikor idiótákról beszél, voltaképpen nem az illetők általános szellemi képességeit minősíti. Csupán azt állapítja meg, hogy egy-egy témához a szakterület ismerete nélkül szólnak hozzá a mindentudó pózában. Egy-egy kiváló gyógyszerész, sebész vagy banktisztviselő, ha más területre merészkedik, könnyen mondhat ostobaságokat. Már csak azért is, mert a világhálón jellemzően alaposabb meggondolás nélkül, azon melegében szokták az emberek közzétenni, ami eszükbe jut.

Eco helyesnek tartja, hogy az ostoba emberek, akárcsak az intelligensek, de egy-egy témához nem értők is közzétehessék nézeteiket, akár legostobább elméleteiket is. Az a probléma, hogy a butaság egy bizonyos tömege már „eldugaszolja az internetes csatornákat”.

Az író azt kívánja, hogy az egyszerű, értelmes olvasó képes legyen megkülönböztetni a teljesen megalapozatlan elméleteket a tényeken alapuló fejtegetésektől, de ez nem fog menni, hacsak nem segítik hozzá, hiszen ő sem ért mindenhez. Valamennyien képesek vagyunk az efféle szűrésre, ha olyan dolgokról van szó, amelyekhez értünk, de Eco bevallja, hogy maga is bajban lenne, ha el kellene döntenie, hogy igaza van-e egy szerzőnek, aki a vonós hangszerek elméletéről ír. Mármost az újságok gyakran vesznek át híreket az internetről, és kedvezőtlen esetben ezáltal sokszorosára nagyítják egy-egy hamis híradás hatását. Kedvező esetben viszont helyreigazítják a tévedést. Mi lenne, ha minden nap szentelnének egy-két oldalt az internetes honlapoknak, ahogy például a könyvkiadók termékeit is szemlézik, és megdicsérnék a korrekt munkát, viszont alaposan leszednék a keresztvizet a mindenféle babonák és összeesküvés-elméletek terjesztőiről? Kétségtelenül drága vállalkozás az ilyesmi, mert munkaigényes, és mert szakértők részvételét is igényli. Mindenesetre nagy szolgálatot tennének vele a lapok a köznek, és egyúttal a nyomtatott sajtót rendszerint mélyen megvető internetes szerzőket is arra késztetnék, hogy minden áldott nap beleolvassanak az újságokba. Az internet konkurenciájától szenvedő lapok pedig éppen az internet kapcsán találhatnának maguknak új, értelmes funkciót.