„Nem lenne-e itt az ideje, hogy – akárcsak a Szent Szövetség korában – Oroszország ismét egy olyan nemzetközi egyensúly építőjeként lépjen fel, amely értékeken alapul, nem pedig puszta anyagi érdekeken?” – olvassuk a moszkvai Izvesztyijában Dmitrij Vologyihin történésztől.

Oroszországban nagy becsben tartják az 1815-ös bécsi kongresszust, amely a napóleoni háborúk után meghúzta az európai államhatárokat, s amelynek nyomán az európai nagyhatalmak uralkodóinak részvételével létrejött a Szent Szövetség. Vologyihin emlékeztet rá, hogy a Szent Szövetség vezető ereje Oroszország volt, és I. Sándor cár saját szavai szerint abban a meggyőződésben vállalta ezt a szerepet, hogy a vallás, az erkölcs és az igazságosság védelmezője lesz Európában. A történész szerint a Szent szövetség azért tudta négy évtizeden át szavatolni a békét Európában, mert vallásos értékekre épült. Ezután a szerző részletesen ismerteti, hogy I. Sándor utóda, I. Miklós miképpen vállalta ezen eszmék nevében a béketeremtő szerepét, amikor a magyarok fellázadtak Ausztria ellen. A baráti Ausztria császára, I. Ferenc József a Varsói Szerződésben jogi felhatalmazást adott a cárnak arra, hogy hadserege műveleteket hajtson végre Ausztria területén. Mivel pedig a magyar forradalom azzal fenyegetett, hogy Közép-Európa háborús tűzfészekké válik, a cár nem habozhatott. „A tűzfészket néhány hónap alatt sikerült elfojtani, s a véres káosz helyébe kemény rend lépett.” Az orosz történész úgy fogalmaz, hogy Oroszország nem kérte magának a béketeremtő „nehéz és veszedelmes” szerepét – Európa maga kérte fel rá.

Hogy ebből miért következik, amit a szerző javasol, vagyis hogy miért kellene ma az európai béke szavatolását Oroszországra bízni, arra nézve azt a magyarázatot kapjuk, hogy ily módon épülhet az európai béke és biztonság ismét vallásos értékekre. Mióta ugyanis a Szent Szövetség megszűnt, csupa olyan biztonsági rendszer jött létre, amely nem értékeken, hanem nyers érdekeken alapult, és emiatt tört ki a 20. században két rettenetes világháború. Ha most a hagyományos vallási értékeket tisztelő Oroszország vállalná a nemzetközi egyensúly fenntartását, ,,akkor olyan rendszer jöhetne létre, amely az igazságosságon, a hagyományos értékeken és az európai népek nemzeti és kulturális autonómiáján alapul”.

A történész cikkében nem esik szó arról, hogy a Szent Szövetségnek azért lett vége, mert Oroszország szemet vetett a Boszporuszra és a Dardanellákra. Emiatt tört ki a krími háború. Amikor aztán újabb három évtized múltán Oroszország kiverte a törököket a Balkánról, nem egyensúlyra, hanem terjeszkedésre törekedett, és ez volt az egyik tényező, amely miatt később kirobbant az első világháború.

Vologyihin arról sem tesz említést, hogy voltaképpen mi is fenyegeti ma az európai békét. A ma zajló fegyveres konfliktusok és úgynevezett befagyott konfliktusok közül egy sincs, amelyhez Oroszországnak ne lenne közvetlen köze. Ebben a helyzetben elég nehéz lesz elfogadtatnia a többi országgal, hogy rá bízzák az európai béke fenntartását. Abban azonban senki sem kételkedik, hogy az éppen 200 évvel ezelőtt tartott bécsi kongresszus, valamint a nyomában létrejövő Szent Szövetség az orosz birodalmi történelem legfényesebb fejezetei közé tartozik. Mint Vologyihin írja, Oroszországnak még 1945-ben sem volt akkora tekintélye, mint akkor.