„Amióta csak felbomlott a Szovjetunió, Közép-Ázsia tekintélyelvű vezetői kíméletlenül küzdenek az iszlám aktivizmus ellen, de az Iszlám Állam megjelenése új helyzetet teremtett” – olvassuk a Moscow Timesban.
A nyugati államok bírálják ugyan a közép-ázsiai autokratákat, elsősorban mégis azt tartják szem előtt, hogy itt húzódik a NATO egyik afganisztáni utánpótlási útvonala. Már ebből a szempontból is aggasztó lehet azonban, hogy a térség öt országából mintegy négyezer ember jelentkezett harcosnak az Iszlám Állam szíriai és iraki csapatainál.
A volt szovjet közép-ázsiai köztársaságok közül egyedül Kazahsztán tekinthető gazdagnak hatalmas olaj- és gázkészletei miatt. Elnöke, az egykori szovjet kommunista pártfőtitkár, Nurszultán Nazarbajev az idei elnökválasztáson a szavazatok 98 százalékát szerezte meg. Itt a legkisebb az ellenállás a kormánnyal szemben.
A térség legnépesebb állama Üzbegisztán (itt lakik az összlakosság mintegy fele). Iszlam Karimov elnököt nyugati fővárosokban nem fogadják, mióta tíz évvel ezelőtt rendőrsége tüzet nyitott a fegyvertelen, tiltakozó tömegre. Ő méltánytalannak tartja ezt az elbánást, mivel a radikális iszlamista csoportok elleni harc oszlopának tekinti magát. Szinte a szovjet időkre emlékeztető iszlám-ellenes kampányt folytat. Megtiltotta a nőknek. hogy a hagyományos fejkendőt viseljék, a férfiakkal leborotváltatta szakállukat, és tiltja, hogy a muszlimok fejfedőjét viseljék. A Moscow Times szerint azzal, hogy mindenféle ellenzéket illegalitásba szorít, Karimov a radikális iszlamisták karjaiba taszítja őket. Tudósítása szerint mérsékelt muszlimok ezreit zárják börtönbe és kínozzák meg, akár csak azért is, mert „engedély nélkül” Koránt tartanak otthon vagy vallási témákat vitatnak meg a bejegyzett mecsetek falain kívül.
Kirgizisztánt tartják a térség legnyitottabb országának, de a hatóságok itt is szigorúan átvilágítják az igehirdetőket, nehogy elégedetlenséget szítsanak. Az előző évtized második felében lázongások törtek ki, az egymást követő népszerűtlen elnököknek távozniuk kellett. A hajdani KGB utódszervezete a fővárosban, Biskekben júliusban tűzharcot vívott két állítólagos radikális iszlamista csoport tagjaival. Az Iszlám Állam hat harcosát megölték, további hetet pedig foglyul ejtettek. A termékeny Fergana-völgyben öt évvel ezelőtt száz áldozata volt a helyi üzbégek és kirgizek fegyveres összecsapásainak. Os városában tavaly 39 embert tartóztattak le, további nyolcat pedig ez év januárjában, a rendőrség szerint azért, mert szélsőséges csoportokhoz tartoztak.
Kirgizisztán déli szomszédja, Tádzsikisztán a 90-es években polgárháború színtere volt. A szovjet időkből örökölt hatalmi gépezet orosz segítséggel évekig háborúzott iszlamista fegyveres csoportok ellen. Emomali Rahmon elnök a világ egyik legszegényebb országán uralkodik, és ennek megfelelően pazar pompa veszi körül. Útjain rózsaszirmokat hintenek a lába elé, énekhang üdvözli mindenütt, és a dalok Mohamed prófétához hasonlítják, ami persze a végső kétségbeesésbe kergeti a helyi hívőket. Stabilitásról azonban szó sincs, amint az egyik legfőbb rendőri vezető dezertálása is bizonyítja. Tádzsikisztán rettegett rendőrségi elit alakulatainak parancsnoka az idén eltűnt, majd internetes video-üzenetben tudatta, hogy az Iszlám Állam harcosa lett. A felvételen fekete ruhában mutatkozik, amint távcsöves puskát tart a kezében. A kormány embereit kutyáknak nevezi, és azzal fenyegetőzik, hogy dzsihádot szabadít Oroszországra és az Egyesült Államokra. Ennek ellenére a Moscow Times a féktelen elnyomást látja a legnagyobb veszélynek, nemcsak Tádzsikisztánban, hanem az egész volt szovjet Közép-Ázsiában. Azt azonban nem vizsgálja, vajon csökkenne-e az iszlamista veszély vagy éppen növekedne, ha az évtizedek óta tartó elnyomás után egyszer csak megszűnne a rendőrterror.