„Ami politikailag rövid távon csábító, az gazdaságilag hosszú távon katasztrofális lehet” – írja a sokasodó amerikai minimálbér-emelési tervekről Robert Samuelson, a Washington Post kolumnistája.
Bevezetőben Samuelson az euróval példálózik. Tizenhat évvel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon azt írta a közös európai pénznemről, hogy „holdkóros ötlet”. Az Egyesült Államokban azért működőképes a közös pénz, a dollár, mert a bérek rugalmasan alakulnak, a munkavállalók pedig szívesen változtatnak lakhelyet. Európára ez mind nem áll. Samuelson ezen kívül felhozta azt a közismert érvet is, hogy ha az államok elveszítik a valutaárfolyamok befolyásolásának lehetőségét, akkor nem tudják fejlettségi szintjükhöz igazítani a gazdaságpolitikát. Végül azt is előre látta, hogy a közös pénz, ahelyett, hogy előmozdítaná, alááshatja az európai egységet, mert az országok egymást fogják hibáztatni, amiért nem teljesülnek az elérhetetlen célok. Nem kis büszkeséggel állapítja meg, hogy előrejelzése „egész jónak” bizonyult.
Nem mintha az Egyesült Államok soha nem esett volna hasonló hibába. A 60-as években a közgazdász szakma és a közvélemény egyaránt úgy gondolta, hogy a közkiadások növelésével és a kamatlábak csökkentésével ki lehet iktatni a gazdasági visszaeséseket, és fenn lehet tartani a teljes foglalkoztatást. Az első néhány év sikeresen telt. Valójában azonban klasszikus inflációs fellendülés volt ez, nem pedig a gazdasági versenyképesség gyümölcse. Hamarosan kétszámjegyűvé vált az infláció és ezt követően tizenöt éven keresztül egyszerre kellett keserves küzdelmet folytatni mind az infláció mind a gazdasági visszaesés ellen.
Samuelson azért tartja fontosnak mindezt leírni, mert napjainkban számos intézmény javasol jelentős mértékű minimálbér-emelést Amerikában. A szerző ezt populista kereszteshadjáratnak minősíti. San Francisco és Los Angeles városa tizenöt dolláros óránkénti bérminimumot fogadott el, és ugyanezt javasolja New Yorkban a gyorséttermek egyeztető testülete, amely a munkaadók és a munkavállalók képviselőit egyesíti. A törvényhozásban is napirenden van egy tizenkét dolláros és egy tizenöt dolláros óránkénti minimálbérről szóló törvényjavaslat. Samuelson is szükségesnek tartja, hogy felemeljék a minimálbért. Hiszen immár hatodik éve 7,25 dollárt tesz ki óránként, márpedig időközben tíz százalékot vesztett a vásárlóerejéből. Ha azonban megdupláznák, vagy akár csak kétharmadával is megemelnék, annak súlyos következményei lennének. Amerikában mintegy 3 millióan keresnek annyit, amennyi a bérminimum. Ha tizenöt dollárra emelnék a minimálbért, akkor 59 millió ember fizetése nőne meg egyszerre. De vajon csakugyan olyan zseniális-e a kormány, hogy képes legyen helyesen belőni a munkavállalók kétötödének bérét? Fel tudja-e mérni az egyes iparágak és vállalatok piaci helyzetét? – kérdi Samuelson, és mindjárt hozzáfűzi, hogy ebben erősen kételkedik. Nem kétséges, hogy ekkora minimálbér-emelést azonnal növekvő munkanélküliség követne. Egyes cégek működése gazdaságtalanná válna és kénytelenek lennének visszafejleszteni vagy bezárni. Mások gépesítenék a termelést vagy a szolgáltatást. A Kongresszus Költségvetési Hivatala úgy becsüli, hogy ha 10 dollár 10 centre emelkedne a bérminimum, ahogy Obama elnök javasolja, akkor ötszázezer munkahely szűnne meg. Az American Action Forum jobboldali agytröszt ugyanezt a számítási módszert követve úgy számol, hogy a 12 dolláros minimálbér 1,3 millió állásba kerülne, a 15 dolláros pedig 3,3 millióba. Ráadásul a legképzetlenebb munkások járnának a legrosszabbul, mivel a magasabb bérek tapasztaltabb munkavállalókat csábítanának vissza a munkaerőpiacra.
Samuelson a modern demokráciák egyik központi problémájának tartja, hogy sikerül-e összehangolni a politika és a gazdaság igényeit. A politikusok ugyanis hajlamosak olyan jövőt felvázolni, amely igazolja jelenbeli terveiket. Alábecsülik döntésük kockázatát, mert olyan veszélyekről van szó, amelyek csak később jelentkeznek, és egyelőre csak feltételezhetjük, hogy bekövetkeznek. Ezzel szemben viszont a jelen idejű előnyök kézzel foghatóak. Csupán az a baj, hogy a múltbeli hibákat nehéz kijavítani. Az euróról például hiába derült ki, hogy visszafogja a gazdasági növekedést, ma már mélyen beágyazódott az európai politikai kultúrába. Samuelson azt reméli, hogy az amerikai döntéshozók mégiscsak képesek lesznek okulni a múltból, és nem engednek a nagyszabású minimálbér-emelés csábításának.