Veszedelmesek azok az alkotmánybírák, akik azt hiszik, hogy az alaptörvényből mindent ki lehet olvasni. Azt is, amiért valójában a politika mezején kellene megküzdeni.

Bush elnök visszalépett alkotmánybíró-jelöltje ellen kétféle kifogás merült fel. A többség pártállástól függetlenül egyetértett abban, hogy Harriet Miers alkalmatlan a Legfelsőbb Bíróság tagságára, mert nincs meg a szükséges tapasztalata. A konzervatív republikánusoknak volt egy külön kifogása is – nem tartották eléggé harciasan konzervatívnak.

Az elnök szürke, de lojális belső emberének jelölésével meg akarta úszni a nagy ideológiai konfliktust, amely most már elkerülhetetlennek látszik. Egy déli baptista vezető a maga keresetlen módján jellemezte a kialakult helyzetet: „Bush az én kelet-texasi nagymamám tanácsát próbálta követni. Ha lehet, úgy kell megnyúzni a macskát, hogy ne vérezzünk össze mindent.” De miután a konzervatívoknak elege van az óvatoskodásból, véres csatákra kell számítani. 

A harcban a jelek szerint Cass R. Sunstein legújabb könyve, a Taláros radikálisok lesz az egyik nagyágyú. A nehézfegyvert már az azóta főbírónak kinevezett John Roberts meghallgatásán bevetették. Akkor a rafinált jelölt egy szellemes riposzttal hárított, amit könnyen megtehetett, mert egy republikánus szenátorral állt szemben. 

Orrin Hatch: A hét végén olvastam Cass Sunstein érdekes új könyvét. Az ítélkezés különböző filozófiáit tárgyalja. Nos, szeretném megkérdezni, Sunstein melyik kategóriájába sorolja magát? Fundamentalista, originalista, a szó szerinti értelmezés híve? Vagy majoritárius, a demokratikus többség elsőbbségét vallja? Netán perfekcionista? Esetleg minimalista?

John Roberts: Nem volt még alkalmam elmélyedni Sunstein professzor könyvében. Hetente ír egyet. Nehéz lépést tartani vele.

Egy igazi fundamentalistának nehezebb dolga lesz a meghallgatáson. Márpedig az elnök most ilyen jelöltet állított Samuel A. Alito személyében. A szövetségi fellebviteli bírót barátai Scalitónak becézik – kis Scaliának, a Legfelsőbb Bíróság tagjára, Antonin Scaliára utalva. 

A sunsteini értelemben vett fundamentalisták szerint az Alkotmány rendelkezéseit pontosan úgy kell magyarázni, ahogy azok értették a szöveget, akik 1789-ben ratifikálták az alaptörvényt. Ezt az álláspontot az előbb említett Scalia mellett Clarence Thomas képviseli a mai Legfelsőbb Bíróságban.

Ha az új alkotmánybíró megválasztásával többségbe kerülnének a fundamentalisták, akkor régebbi alkotmánybírósági döntések és hatályos törvények sokaságát változtathatnák meg. A jobboldaliak bírói aktivizmussal vádolják a liberálisokat, valójában azonban ők maguk az aktivisták. Az előző főbíró, William Rehnquist elnöksége alatt a Legfelsőbb Bíróság harminc törvényt semmisített meg. Többet, mint bármelyik korábbi elnök alatt.

Ezért tekinti Sunstein taláros radikálisnak a fennálló intézményeket aláásó jobboldali alkotmánybírákat. 

A Hatch szenátor által említett második kategória a majoritarizmus. A 19. század végétől a múlt század ötvenes éveinek elejéig az volt a Legfelsőbb Bíróság uralkodó filozófiája, hogy a törvényhozás többségi döntéseit csak akkor szabad felülbírálni, ha azok nyilvánvalóan alkotmányellenesek.

Ezt a filozófiát váltotta föl Earl Warren főbírósága alatt (1953–1969) a perfekcionizmus, pontosabban a liberális perfekcionizmus.

Sunstein maga is liberális, helyesli a Warren-korszak nagy reformjait, a faji szegregációt szentesítő törvények eltörlését, a szólásszabadság kiterjesztését, a feketék választójogának érvényesítését. De aggályosnak tartja a bíróság akkori ítélkezési filozófiáját. Nem fogadja el a liberális perfekcionizmus Ronald Dworkin által adott elméleti rendszerezését.

A perfekcionisták szerint az alkotmánybíróságnak nemcsak az a feladata, hogy az alkotmány egyes rendelkezéseinek keretei közé szorítsa a törvényhozás munkáját, hanem az is, hogy az alkotmány  alapelveire támaszkodva biztosítsa a demokrácia érvényesülését. Meggyőződésük szerint ezt tették a Warren-korszak alkotmánybírái, amikor például megsemmisítették azokat a törvényeket, amelyek a déli államokban megakadályozták, hogy a feketék éljenek választójogukkal.

Az alkotmánybíróságnak Sunstein szerint sem szabad mindenben meghajolnia a választott képviselők többségének döntései előtt. Kivételes esetben szükség lehet arra is, hogy bizonyos törvényeket az alkotmány alapelvei és a demokratikus értékek alapján megsemmisítsenek. De egy olyan ügyben például, mint az azonos neműek házasságkötése, az alkotmánybíráknak akkor is meg kell hajolniuk a többség döntése előtt, ha történetesen az a meggyőződésük – mint neki magának –, hogy az azonos neműek házasságkötésének tilalma nem összeegyeztethető a törvény előtti egyenlőséggel.

Ezért Sunstein leginkább az olyan alkotmánybírákat szereti, akik ki mernek állni a nagy alapelvek mellett, de általában nem elveken lovagolnak, hanem inkább egyes eseteket igyekeznek minél precízebben elbírálni a sajátos körülmények figyelembevételével, lehetőleg tiszteletben tartva a precedenseket.

Ezt nevezi Sunstein minimalizmusnak. Kedvenc minimalista alkotmánybírái: Sandra Day O’Connor és Ruth Bader Ginsburg.

A liberálisok tudják, milyen remek fegyvert adott kezükbe a chicagói professzor. A konzervatívok Sunstein érvelése szerint valójában radikálisok, méghozzá taláros radikálisok, akik nem tartják tiszteletben a törvényeket és a többség akaratát.

De a liberálisok sem teljesen boldogok Sunstein minimalizmusával. A szívük visszavágyik a régi szép perfekcionista időkbe. Ez abból az interjúból is kiderül, amelyet a Salon webmagazin készített Sunsteinnal a Taláros radikálisok megjelenése alkalmából.

Salon: Ön szerint a Warren-bíróság hatáskörén túlterjeszkedő döntései egyengették a konzervatív Rehnquist-bíróság útját?

Sunstein: Idáig nem mennék el. A konzervatívok már a Warren-bíróság előtt is azon buzgólkodtak, hogy a maguk pártos céljai érdekében használják föl a bírói hatalmat.

Salon: A Legfelsőbb Bíróság előző korszakának egyik legvitatottabb döntése az abortusz legalizálása volt. Az abortusz ügye azóta is megosztja a közvéleményt. Tévedésnek tartja a Roe versus Wade ügyben hozott döntést?

Sunstein: A Roe versus Wade alighanem rossz pillanata volt a liberális politikának, s szinte bizonyos, hogy ez teremtette meg az Erkölcsi Többséget. A döntésnek az volt a hatása, hogy demobilizálta az abortuszpárti mozgalmat, miközben feltüzelte az abortusz-elleneseket.

Salon: Akkor milyen döntést kellett volna hozni?

Sunstein: A Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett volna mondania a Roe-val összefüggő texasi és georgiai ügyekben, hogy az ottani törvények annyira drákóiak, hogy az már alkotmányellenes. A texasi törvény még nemi erőszak esetében sem engedélyezte az abortuszt.

Salon: Ez valóban lehetővé tette volna a folyamatos dialógust a szövetségi államok és a Legfelsőbb Bíróság között. De elvezethetett volna az ilyen dialógus valaha is azokhoz a széleskörű önrendelkezési jogokhoz, amelyekkel a nők ma rendelkeznek?

Sunstein: Csak nem akarunk abba a csapdába esni, hogy mindent beleolvasunk az alkotmányba, ami jó? Ez az aktivisták nagy tévedése. Azt gondolják, hogy ha valami nagyon jó dolog, akkor biztosan benne van az alkotmányban is.