„A politikai rendszert igazi szemetek szállták meg” – állapította meg nemes egyszerűséggel Karel Janeček cseh matematikus-befektető, s Benjamin Cunningham annak kapcsán idézi őt a Politico hasábjain, hogy Janeček sikeres befektetési tevékenysége mellett szeretne valami társadalmilag hasznosabbat is tenni. 42 százalékban továbbra is tulajdonosa egy matematikai alapú befektetési cégnek, amely különben a maga automatikus rendszerével vezető helyen áll a chicagói, a londoni és a frankfurti tőzsdén, de néhány éve elhatározta, hogy megpróbál tenni valamit a korrupció ellen. Csehországban ezt tekintik a mai rendszer egyik legnagyobb betegségének, olyannyira, hogy mióta az ország csatlakozott az Európai Unióhoz, még két helyet süllyedt is a Transparency International korrupciós skáláján.

Janeček mindenekelőtt azzal próbálkozott, hogy mozgalmat indít a névtelen részvények ellen, mert úgy gondolta, hogy a korrupciós juttatásoknak ez lehet az egyik egyszerű eszköze. Ebbeli erőfeszítései közben gyakran találkozott politikusokkal, és jóllehet sikerült elérnie, hogy más fejlett országokhoz hasonlóan Csehország betiltsa a névtelen részvény intézményét, a találkozókon azt a benyomást szerezte, hogy amíg ilyen emberek vezetik az országot, a korrupciót nem lehet kiirtani. Úgy gondolta továbbá, hogy ezeket az embereket a választási rendszer termeli ki. Csehországban listás választási rendszer van, és hogy ki kerül fel a listára, az a pártközpontokban dől el. Ebben a rendszerben az állampolgárok szerepe igen korlátozott. Általában két rossz közül kell választaniuk, és az ilyen rendszerben kevés szerepe van a kompromisszumnak, mert a politikai szereplők a konfliktusok élezésében érdekeltek, hogy a maguk oldalán mozgósítsák a választókat.

Mindebből Janeček arra a következtetésre jutott, hogy olyan alternatív választási rendszerre van szükség, amelyben az embereknek több lehetőségük is van, mint hogy egyszerűen csak behúzzanak valahova egy keresztet. Az ő rendszerében minden választónak két „igen” szavazata és egy „nem” szavazata van. A két „igen” szavazat Janeček szerint a kompromisszumra hajlamos jelölteknek fog segíteni, éppen azoknak a mérsékelteknek, akik a mai polarizált rendszerben kiszorulnak a parlamentből. A negatív szavazat pedig a korrupció ellen hat. A rossz hírbe keveredő politikusokra a saját híveiken kívül mindenki más leadhat ilyen szavazatot, márpedig a végeredmény a pozitív és a negatív szavazatok különbségéből alakul ki. A „nem” szavazatnak további előnye lehet, hogy segít kiszorítani a szélsőséges pártokat a törvényhozásból.

Mondanunk sem kell, hogy ezzel a javaslattal Janeček hiába próbálkozott Csehországban. Nem esett kétségbe azonban, hanem úgy gondolta, hogy először helyi szinten próbálja ki rendszerét. Egyelőre nem választásokon, hanem a helyi költségvetésről tartott népszavazásokon. Csehországban több tucat város alkalmazza már a Janeček-féle szavazási módszert, de New York egyik afroamerikaiak lakta kerületében is tartottak már helyi népszavazást Janeček módszere szerint. A portugáliai Cascais városa is szavaztatott már ily módon a helyi költségvetés különféle változatairól, két év múlva pedig úgy tervezi, hogy a helyi elöljáróságot is ezzel a módszerrel választják majd meg. Közben Tunéziában is több város alkalmazni kívánja a Janeček-féle módszert. (A tunéziai kapcsolathoz jól jött a matematikus tunéziai felesége.) Igaz, Tunéziában a demokráciát olyan veszedelmek fenyegetik, amelyeken Janeček nem tud segíteni, de ha az iszlamista terrorizmus meg nem buktatja a tunéziai demokráciát, akkor Janeček elmélete esetleg a gyakorlatban is igazolódhat. Mindenesetre valóságos nemzetközi hálózat kezd kialakulni a B 21-nek is nevezett módszer kipróbálására. New Yorktól Franciaországig és Nagy-Britanniától Kínáig jelentkeztek városok, amelyek készek kísérletezni vele. „Kialakulóban van a politikai változás nemzetközi hálózata” – idézi Janečeket a Politico.