„Nem a kapcsolatlétesítés kultúrája a szinglik igazi problémája, hanem a számok. A Tinder és a hasonló alkalmazások a nemek közötti aránytalanság tünetei” – írja a Washington Postban Jon Birger, a Randigazdaságtan, avagy hogyan jelentek meg az aránytalanságok a randizásban című augusztusban megjelent kötet szerzője.
A cikk apropója a Vanity Fair írása, amely a fiatalok promiszkuis életvitelét az internetes társkeresők elterjedésével magyarázta. Az internetnek köszönhetően a fiatalok sok potenciális partnerrel kerülnek kapcsolatba, és a férfiak kihasználják a lehetőséget: gyakran váltogathatják partnereiket anélkül, hogy komolyabban el kellene kötelezniük magukat. Az eredmény: sok szex, zéró intimitás és romantika. A nem egyéjszakás kalandra vágyó nőknek kevés az esélyük, ők nem nagyon találnak partnert a randizás új kultúrájában, hiszen az időigényesebb kapcsolatokra egyáltalán nem fecsérelnek időt a férfiak.
Birger nem vitatja a Vanity Fair helyzetértékelését, ám a megjelölt okokkal nem ért egyet. Felidézi, hogy a húszas években a páros együttléteknek új helyszínt adó automobilt tették felelőssé az erkölcsök lazulásáért. Pedig a valódi ok demográfiai volt: a háború után csökkent a férfiak aránya. Aminek hatására a nőknek versenyezniük kellett a férfiak kegyeiért, így a férfiak által inkább preferált laza testi kapcsolatokra több lehetőség nyílt.
Ma is hasonló a helyzet, legalábbis a diplomások körében – állítja Birger. Az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt az egyetemet végzett nők aránya. 2012-ben 34 százalékkal több nő szerzett főiskolai diplomát, mint férfi. Ennek következtében jelentősen több a diplomás nő: a 22 és 29 év közötti diplomás korosztályhoz 5,5 millió nő, ám mindössze 4,1 millió férfi tartozik Amerikában. Mivel a nők többsége diplomás társat keres, az egyetemet végzett férfiakért nagy a verseny. Mindez pedig a diplomás nőket érinti leginkább hátrányosan. Kutatások szerint ugyanis kevesen hajlandók náluknál kevésbé tanult (és egyben vélhetőleg kevesebbet kereső) párt választani.
Azért a tartós kapcsolatra, romantikára vágyó diplomás nők számára még így is van remény. Birger azt tanácsolja nekik, hogy a demográfiai változásokból, a diplomás férfiak szűkösségéből következő trendek ellen költözzenek konzervatívabb vidékekre. A nagyvárosokban ugyanis nagyobb a diplomás nők túlkínálata, mint a tradicionálisabb vidékeken, ahol a hagyományos női szerepek elterjedtebbek. Itt kevesebb a diplomás nő, tehát jobb eséllyel találnak párt. Ott, ahol kisebb az egyetemet végzett nők és férfiak aránya közötti különbség, kevesebb a szingli is és a válás is.
A másik lehetőség, hogy lejjebb adják, és beérik diploma nélküli párral.