„Izraelt nem kívülről, hanem belülről fenyegeti a legnagyobb veszedelem” – olvassuk Jacob L. Shapiro elemzését a Stratfor biztonságpolitikai intézet honlapján.
A teljes izraeli politikai osztály úgy látja, hogy a nagyhatalmak és Irán között megkötött megállapodás létében fenyegeti Izraelt. Netanjahu miniszterelnök szerint az egyezmény minden ellenkező híreszteléssel szemben lehetővé teszi, hogy Irán atomfegyvert fejlesszen ki. Ha pedig ez megtörténne, lehetőséget kapna rá, hogy megvalósítsa Homeini ajatollahnak, az Iszlám Köztársaság alapítójának álmát, és eltörölje Izraelt a Föld színéről. Ehhez hasonló gondolatokat fejtettek ki az ellenzék vezetői is, köztük Iszak Hercog, a Munkapárt elnöke és a centrista Jáir Lapid.
Shapiro nem vonja kétségbe, hogy Irán veszedelmes ellenfél. Úgy látja azonban, hogy Izraelt nem fenyegeti létében, mivel az izraeli atomfegyver (amely elvben titok lenne, de a Közel-Kelet legrosszabbul őrzött titka) képes sakkban tartani Iránt még abban az esetben is, ha a perzsa állam atomfegyverre tenne szert. Arról nem is szólva, hogy bármilyen feszült is pillanatnyilag Izrael és Amerika viszonya, azért az Egyesült Államok nem tűrné el az Izrael elleni atomtámadást, Irán pedig nem kockáztathatná meg ezt a visszacsapást.
Izraelt azonban valóban létében fenyegeti valami – folytatja Shapiro –, de az a valami nem külső tényező, hanem belső. Ha a jogállam megrepedezik, a politikai intézmények meggyengülnek, és ha elvész az izraeli lakosságot egyesítő közös cél, az jóval nagyobb fenyegetés, mint a teheráni fenyegetőzés. Izraelt csak Izrael pusztíthatja el.
Amikor július 31-én a Nablusz melletti Doumában szélsőséges zsidó terroristák felgyújtottak két házat, s az egyikben életét vesztette egy 18 hónapos kisfiú, akinek édesapja később a kórházban halt meg, az izraeli politikusoktól kifogástalan beszédeket hallhattunk. A legszebben a Likud-párti Gilád Erdám fejezte ki magát: „Az olyan nemzetnek, amelynek gyermekei a holokausztban égtek el, alaposan magába kell néznie, ha olyan emberek nőttek fel a földjén, akik elégetnek másokat.”
Csakhogy az ügyben azóta sem tartóztattak le senkit. Néhány szélsőségest őrizetbe vettek rövid időre, de azután valamennyiüket szabadlábra helyezték. Az elkövetőket nem sikerült megtalálni, márpedig az izraeli titkosszolgálatok a világ leghatékonyabbjai közé tartoznak, és Shapiro egyszerűen nem hiszi el, hogy képtelenek megtalálni a tetteseket. Arra gyanakszik, hogy hiányzik hozzá az akarat.
A Szentföldön száz éve mindennapos a zsidók és az arabok közötti erőszak. Csakhogy Izrael állam fennállása óta az izraeli kormány soha nem tűrte el, hogy megsértsék az állam erőszak-monopóliumát. David Ben-Gurion, az alapító miniszterelnök volt a példa, aki elsüllyesztette az Altalena nevű hajót, amely fegyvert szállított az Irgun félkatonai szervezetnek. Ha az erőszak kicsúszik az ellenőrzés alól, az új fejezetet nyit az izraeli történelemben.
Ettől nyilvánvalóan nem függetlenül baj van az Izraelt alkotó nép közös céljával is. A 19. század végén, amikor a cionizmus hatására európai zsidók tömegesen kezdtek érkezni Palesztinába, a nemzetállam volt az ideál. Mint tudjuk azonban, egységes nemzetállam kevés van. Izrael sem volt az soha. Amikor a zsidók bevándoroltak Palesztinába, pontosan tudták, hogy laknak ott mások is. A kezdeti idők nagyjai, például Vlagyimir Zeev Zsabotyinszkij úgy gondolták, hogy ha a zsidók erőt mutatnak, akkor az arabok bele fognak törődni a jelenlétükbe, és azután már létre lehet hozni a békés és barátságos együttélést. Zsabotyinszkij elképzelése félig megvalósult: Izrael ugyanis erős állam, ráadásul modern gazdasága összehasonlíthatatlanul jobb életet teremt, mint a szomszédos országokéi. Jordániával és Egyiptommal békét kötött, két halálos ellenséggel tehát megbékélt. A Libanonból támadó Hezbollah fegyveresei veszedelmesek, de nem fenyegetik Izraelt létében. A palesztin kérdés persze megoldatlan. A palesztin vezetők tudják, hogy a „két állam-megoldás” valószínűsége ma mérhetetlenül alacsony. Ez szüntelen fegyveres konfliktusok forrása, de ezek nem fenyegetik létében Izraelt. A gyújtogatásos gyilkosság nyomán arab fiatalok több izraeli katonát megkéseltek a határátkelőknél, de ezek a helyszínek távol vannak az izraeliek mindennapi életétől. Sőt, úgy hírlik, hogy a Gázát ellenőrző radikális Hamász szervezet megegyezésre készül Izraellel, amelynek értelmében tízévi békéért cserébe kereskedelmi kikötő nyílhat meg Gázában, és visszatérhetnek Izraelbe dolgozni a gázai palesztinok. Izrael ezt tagadja, de Shapiro úgy értesült, hogy a tárgyalások igenis folynak, és mindkét fél komolyan veszi őket. Ez sem végzetes fenyegetés.
Irán pedig már csak azért sem az, mert Homeini ajatollahot tévesen szokták idézni. Nem azt mondta ugyanis, hogy Izraelt el kell törölni a föld színéről, hanem hogy el fog tűnni, ami úgy értendő, hogy összeomlik. És össze is omolhat, ha egyszer nincs közös cél. Márpedig nincs, mert sem a vegyes palesztin-zsidó állam, sem pedig az egymás mellett élő két külön állam nem közös cél. A közös cél hiánya pedig „nagyobb veszély, mint hogy 1400 kilométerrel odébb mit állítanak elő a nukleáris centrifugákban”.