„Ha Európa több millió szíriait és más közel-keleti muszlimot fogad be, katasztrófát fog előidézni” – írja a konzervatív National Review-ban Dennis Prager.
Erkölcsi szempontból nagyon is üdvözlendő, hogy a Szíriából, Irakból és más élhetetlen országokból menekülő tömegeket a pokolból beemelik a mennyországba. Így aztán, ha valaki a befogadásuk ellen érvel, egykönnyen szívtelenek és erkölcstelennek minősülhet.
Prager e bevezető után arra is kitér, hogy zsidó származású lévén, önkéntelenül is a náci idők zsidóüldözésére gondol azoknak az embereknek láttán, akik az Aszad-rendszer vagy az Iszlám Állam elől menekülnek. Mégsem ért egyet Jonathan Sacksszel, Nagy-Britannia volt főrabbijával, aki újságcikkben hasonlította a mai szíriai menekülteket a Hitler elől menekülni kívánó zsidókhoz. Ugyanis a szíriai népet nem akarják kiirtani. A Közel-Keleten az izraeli zsidóktól eltekintve csak keresztények és jazidik vannak származásuknál fogva eleve életveszélyben. Őket be is kell fogadni Európába, illetve az Egyesült Államokba.
Az érvelés másik hibája, hogy a Németországból menekülni kívánó zsidók szinte zökkenőmentesen tudtak volna beilleszkedni más európai vagy amerikai társadalmakba. Ezzel szemben a közel-keleti muszlimok az európai lakosság értékeivel ellentétes értékeket vallanak. Ezen a téren már vannak tapasztalataink. Éspedig Prager szerint jobbára negatívak. A legtöbb európai ország nem mutatott fel jó eredményeket a más kultúrákból érkező embertömegek asszimilációjában. Különösen igaz ez a muszlim kultúrából érkezőkre nézve. A nagy tömegben érkező muszlimok szemszögéből ugyanaz az eredmény. Az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Svédországban valóságos gettók vannak, amelyeknek lakói nem asszimilálódtak. Sőt a bevándorlók gyerekei között találhatók a legradikálisabb nyugatellenes fiatalok. 2001 amerikai terrormerényleteit olyan muszlim bevándorlók hajtották végre, akik éveken át Németországban éltek, sőt egyikük ott is született.
Hogyan állíthatják hát egyes európai vezetők, hogy ha majd nagyjából egyszerre egymillió vagy még több új muszlim bevándorló érkezik a Közel-Keletről, akkor jobb eredménnyel fognak járni? Különben ha őket befogadják, milyen alapon utasítják el azt a másfélmillió, többnyire nem muszlim nigériait, akik a Boko Haram elől menekülnek? Európa természetesen jót akar, amikor egymillió közel-keleti bevándorlót akar befogadni, de ha a jóakarathoz nem társul tapasztalat és bölcsesség, az katasztrofális következményekkel járhat, és ebben az esetben magát az európai civilizációt veszélyezteti.
Az új bevándorlók gyermekei nem emlékeznek majd Aszadra, sem az Iszlám Államra, viszont neheztelni fognak a társadalomra, mert társadalmi-gazdasági státuszuk alacsonyabb lesz az átlagnál. Ebből pedig békétlenség lesz. Reakcióképpen egyes országokban alaposan megerősödik a szélsőjobboldal, vagyis a polgárháború és az iszlamizálódás között lehet majd választani. Hacsak a Nyugat igen hathatósan nem segíti meg az Iszlám Állam ellen harcoló kurdokat. Prager visszautasítja, hogy ezt az okfejtést rasszistának minősítsék. Nem faji okokból ellenzi egymillió muszlim befogadását, hanem kulturális okokból. Például azt írja, hogy a kurdokat akár tömegestől is nagyobb kockázat nélkül befogadhatná a Nyugat.