„A közösségi média minden korábbinál jobban meghatározza, kontrollálja és totalizálja a médiát” – írja Nicholas Carr internetguru a Politico webmagazinban.

Az internet egyre nagyobb szerepet tölt be a választási kampányokban. A televízió, a nyomtatott lapok és a rádiók jelentősége visszaszorul, ahogy egyre többen válnak online hírfogyasztóvá. Az internet ma már Amerikában és Európában is lassan a legfontosabb hírforrássá válik.

A technológia azonban nem semleges: minden média sajátos szabályok és elvárások szerint működik. A politikusoknak egészen más retorikára és stratégiára van szükségük, ha újságoknak adnak interjút, mint ha a televízióban szólalnak meg, és megint más magatartás kifizetődő az interneten. A húszas években a rádió elterjedése lehetővé tette, hogy az emberek otthonaikban hallgassák a politikusok beszédeit. A rádión keresztül azonban egészen más retorikával kellett megszólítani a választókat, mint az utcai gyűléseken. A televízió megjelenése még nagyobb változást hozott: már nem csak az üzenet és a hanglejtés, hanem a külcsín, a gesztusok is sokat számítottak. A közkeletű feltételezések szerint 1960-ban Kennedy az első televíziós vitának köszönhette, hogy legyőzte Nixont.  

Az internet politikai jelentőségének erősödése is átalakítja a politikusok stratégiáját – véli Carr. Az információbőség és a véleménygettók a rövid, ám annál hangzatosabb leegyszerűsítéseknek illetve a retorikai túlzásoknak kedveznek. Durva, polgárpukkasztó és hisztérikus üzenetek kellenek, hogy az információözönhöz szokott közönség felkapja a fejét. Mivel az interneten illetve mobiltelefonon tájékozódók csak nagyon kevés időt és energiát szánnak egy-egy hírre (és eleve csak a rövid beszámolókat hajlandók elolvasni és megnézni), a politikusoknak durva, szentenciózus, meghökkentő, szórakoztató és szélsőségesen sarkító kijelentéseket kell tenniük az ingerküszöb átlépéséhez. Olyat kell mondaniuk, amitől az emberek felkapják a fejüket, és ami legalább egy ideig megmarad az emlékezetükben.

Carr mindezek fényében egyáltalán nem tartja meglepőnek, hogy a republikánus elnökjelöltek népszerűségi listáját Donald Trump, „a Google Hírek algoritmusára optimalizált, született internetes troll” vezeti.