„Az illegális bevándorlók és egyéb, állampolgársággal és ezáltal szavazati joggal nem rendelkező amerikai lakosok dönthetik el a 2016-os amerikai elnökválasztást” – olvassuk Paul Goldman és Mark J. Rozell cikkét a Politico webmagazinban.
Az elsőre merésznek tűnő kijelentést a szerzők az előző választások és az amerikai elnökválasztási rendszer sajátosságaira alapozzák. Az amerikai elnököt választó elektori kollégium 538 tagjának 80 százalékát lakosságarányosan delegálják a tagállamok. Minél nagyobb egy állam népessége, annál több elektort delegálhat az adott államban győztes jelölt. A tízévenként esedékes arányosítás során minden lakost beszámítanak, így az állam területén élő illegális migránsokat is. Mivel az illegális bevándorlók többsége a nagyvárosi övezetekben él, s mivel ezekben általában demokrata párti a választók többsége, rendszeren a demokraták nyernek.
Ha az elektori helyek számításában nem vennék figyelembe az illegális bevándorlókat, akkor a biztos demokrata szavazónak számító államok összesen 4 elektori hellyel kevesebbet kapnának, a hagyományosan a republikánusokat támogató államok pedig 4-gyel többet – idézik a szerzők Leonard Steinhorn történész számításait. Ez ugyan mindössze az összes elektori hely kevesebb mint egy százaléka, ám szoros eredmény esetében ennyi is döntőnek bizonyulhat. A 2000-es elnökválasztást ennél kevesebb, mindössze 3 elektori szavazat is Al Gore javára fordította volna Geroge W. Bush ellenében.
A két év múlva esedékes választáson is hasonló helyzet állhat elő. Mivel az államok döntő többsége szinte biztosan jobb- vagy baloldali, csak az úgynevezett hinta-államokban folyik valódi küzdelem az elektori helyekért. A szerzők számítása szerint, ha nem vennék figyelembe az elektori mandátumok elosztásakor az illegális bevándorlókat, a republikánusoknak elég lenne a három legnagyobb hintaállamot – Floridát, Ohiót és Virginiát elhozniuk azokon az államokon túl, amelyekben 2012-ben Mitt Romney nyert Barack Obamával szemben. Mivel azonban beszámítják őket, ezeken túl egy további államban is nyernie kell a republikánus jelöltnek 2018-ban, ha a többi állam úgy szavaz, mint korábban.
„Az illegális bevándorlók és más, állampolgársággal nem rendelkező lakosok figyelembe vétele tehát jelentősen csökkenti a Republikánus Párt győzelmi esélyeit” – vonja le a következtetést Goldman és Rozell. Ezt pedig elfogadhatatlannak tartják, mondván: a politikai közösség jövőjéről az állampolgároknak kellene dönteniük. Óvatosan megpendítik, hogy Mexikó sem nézné jó szemmel, ha a területén élő, állampolgársággal nem rendelkező amerikaiak befolyásolhatnák a választás eredményét.
Goldman és Rozell azt nem tárgyalja, hogy mennyiben elfogadható évtizedeken át kizárni a politikai döntésekből azokat a betelepülőket, akik szabályosan dolgoznak és adót fizetnek, továbbá akiknek gyerekei többnyire amerikai állampolgárok.