„Ha egy Pulitzer-díjra jelölt, 34 részes oknyomozó riport eltűnhet az internetről, akkor bármi más is eltűnhet” – olvassuk Adrienne Lafrance cikkét az Atlantic magazinban.

A digitális információnak számos előnye van a hagyományoshoz képest. Könnyen kereshető, és egyszerűbben tárolható. Ez elvileg az online elérhető anyagokra is igaz. Csakhogy ebből korántsem következik, hogy az internetes tartalmak maradandók.

Lafrance felidézi a Rocky Mountain News esetét. A denveri lap 2009-ben szűnt meg. A szerver kikapcsolása után elérhetetlenné vált az online változat, és vele a kizárólag itt olvasható exkluzív tudósítások is. Így tűnt el Kevin Vaughan Pulitzer-díjra jelölt 2007-es, 34 részes multimédiás riportja, amely egy 1961-es baleset történetét dolgozta fel. (Mígnem a szerző többéves utánajárásának eredményeképpen sikerült ismét elérhetővé tenni.)

A régi napilapok és a könyvek elvileg elérhetők a könyvtárban. Az Internet Archive is rengeteg információt, egyebek között multimédiás tartalmat mentett el, de korántsem mindent.

Az internetes tartalmak megőrzése megoldatlan, és ráadásul technikai akadályokba ütközik. Szinte lehetetlen mindenről másolatot készíteni, tekintve, hogy az 1994-es háromezerről 2014-re egymilliárdra nőtt az internetes oldalak száma. A tartalmak egy része multimédiás formában, speciális szoftverek segítségével érhető el, vagyis archiválásukhoz magát a szoftvert is tárolni kellene, ami pedig gyakran egyáltalán nem lehetséges. A dinamikus internetes tartalmak lementése sem valósítható meg egykönnyen.

Mindebből pedig az következik, hogy az internetes tartalmak sem időtállóbbak, mint a hagyományos formátumok. Ahogyan a könyvnyomtatás első évszázadában készült könyvek zöme, vagy az amerikai filmipar 1912 és 1929 közötti alkotásainak többsége, úgy az internet kezdeti időszakának tartalmai is végleg elveszhetnek. Mivel pedig az internet egyre meghatározóbb a médiában és a közéletben, az online tartalmak archiválása nélkül a jövő nemzedékek számára igen nehéz lesz rekonstruálni a múltat.