„Önökre bíztam könyvem kiadását, de nem szeretnék semmilyen közösséget vállalni azokkal, akik odáig süllyednek, hogy meggyalázzák a náci bűnök áldozatainak emlékét” − írja a párizsi Fayard kiadó igazgatónőjének címzett nyílt levelében Jean-Luc Mélenchon, aki a legutóbbi választáson az egyesült (radikális) baloldal közös jelöltjeként a szavazatok 11 százalékát szerezte meg.

Miután hetven év eltelt a szerző halála óta, a Mein Kamp január elsejétől nem áll majd szerzői jogi oltalom alatt. Németországban is megjelentetik kritikai kiadását, természetesen nyolc éve tartó heves vita után és közepette, mint arról a Metazin is beszámolt. Mélenchon a nyolc évvel ezelőtti németországi érvekhez képest nem mutat fel semmi újat, de kétségkívül szenvedélyesebben ír. Ez a könyv − veti a kiadó szemére − annak az embernek a főműve, aki személyesen felelős az emberiség történetének „legnagyobb háborújáért”, következésképp a több tízmillió áldozat haláláért, és az ő nevéhez fűződik a „végső megoldás ideológiája”, amelynek alapján módszeresen nekiláttak „a zsidó és a cigány lakosság kiirtásának, homoszexuálisok és politikai ellenfelek tömeges legyilkolásának”. Ez utóbbiak között Mélenchon csak baloldaliakat említ (és szabadkőműveseket). Már a kiadás híre is páratlan reklám ennek a könyvnek, jegyzi meg. A kiadó szemére veti továbbá, hogy ugyancsak a Fayard jelentette meg a Mein Kampfot 1938-ban, és a szerző kívánságát teljesítve alaposan letompította az eredeti szöveg franciaellenes élét. Ezután mutat rá arra, hogy a mai világban, amikor az etnicista szemlélet, valamint a zsidók és a muzulmánok üldözése terjed, különösen felelőtlen a Mein Kampfot terjeszteni. Muzulmánüldözésre azt az egy példát hozza fel, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnök a harmincas-negyvenes évek jeruzsálemi főmuftijában vélte felfedezni a holokauszt ötletgazdáját, ami persze tévedés, és aligha szolgálja a palesztin−izraeli megbékélést, de azért ebből arra következtetni, hogy Netanjahu egyrészt felmentené Hitlert, másrészt ezzel üldözné a muzulmánokat, mégis túlzásnak látszik.

Christian Ingrao a Libération hasábjain védelmébe veszi a kiadót. Először is kifejti, hogy a Mein Kampftól nem vezet egyenes út a „végső megoldásig”. A holokauszt következetlen cselekvéssorozatok és zavaros rögeszmék, gyűlöletek eredője volt, amelynek végső formája a háborús években alakult ki. Ettől persze a könyv és a holokauszt között van összefüggés, de hogy milyen, az tanulmányozásra érdemes. Ezt szolgálja a kritikai kiadás. Érthetetlen, miképp árthatna az olvasónak, hiszen az interneten bárki hozzáférhet a Mein Kampfhoz, és nagyon sokan fel is keresik − franciául is. Viszont a kritikai kiadás jegyzetapparátusa és magyarázatai nagy segítséget adhatnak azoknak a diákoknak és tanároknak, akik tanulmányozni kívánják Hitlert és a nácizmust. A Mein Kampf halálosan unalmas és sivár olvasmány – állapítja meg végül Ingrao. Csak azokat képes meggyőzni, akiket már nem kell.