„Továbbra is kiállhatunk-e egy olyan állam mellett, amely tartósan megtagadja egy másik néptől az őt megillető alapvető jogokat?” – kérdezi a Washington Postban Steven Levitsky, a Harvard Egyetem, illetve Glen Weyl, a Chicagói Egyetem tanára.

A szerzők világéletükben cionisták voltak, és éppen ezért ragadnak tollat. Mindig is úgy gondolták, hogy ha az izraeli állam antidemokratikus lépésekre kényszerül a fennmaradása érdekében, akkor ezek csak ideiglenesek lehetnek. Úgy látják azonban, hogy Ciszjordánia megszállása és az ottani palesztinok alapvető jogainak megvonása (itt az állampolgári jogokról van szó, mivel izraeli fennhatóság alatt vannak, de nem szavazópolgárai az államnak) állandósulni látszik.

Csaknem ötven évvel a hatnapos háború után immár szó sincs e területek kiürítéséről, sőt egyre több izraeli telep létesül rajtuk. Harmincöt év alatt a telepesek lélekszáma tizenkétezerről majdnem négyszázezerre nőtt, és a program folytatódik. Ily módon a két szerző szerint egyfajta apartheid állam jön létre, amelyben a kétféle származású embercsoport elkülönül egymástól, és az egyiknek vannak állampolgári jogai, a másiknak nincsenek. Holott manapság Izraelt gyakorlatilag nem fenyegeti külső veszély. Egyiptommal és Jordániával békeszerződés van hatályban, Szíria és Irak meggyengült. Ha a ma megszállt területeken és Gázában létrejönne egy palesztin állam, Izraelt akkor sem fenyegetné a megsemmisülés veszélye, ha a Hamász állna az élén. Csakhogy éppen most erősebb minden korábbinál a törekvés, hogy a megszállt területeket bekebelezzék. A térképekről már le-lemarad a zöld vonal, amely Izrael és a Jordániától 1967-ben elfoglalt területek határát jelzi, Rivlin államelnök pedig nyíltan kijelentette, hogy a Ciszjordánia feletti ellenőrzés nem lehet vita tárgya, mivelhogy része a modern cionizmusnak. Ez a törekvés fűti az arab oldalon a terrorizmust, amelyet Izrael kénytelen erőszakkal elnyomni, de a fegyveres erőszak elidegeníti a nemzetközi közvéleményt.

Az európai Izrael-kép már régebben is romlott, de újabban Amerikában is megütközést kelt, hogy nem látják Izraelben a megegyezésre való hajlamot. Márpedig a pária-státusz nem jó recept, ha Izrael fenn akar maradni. Izraelben egyre halkabbak a telepes-politikát és a konfrontációt bíráló hangok. A többség ma is világi és mérsékelt lenne, de mintha a radikálisabbakra hagyná az ügyek intézését. Pontosan ez fenyegeti Izraelt létében, nem a konfrontáció az arabokkal. Mint az izraeli titkosszolgálat, a Sin Bét hat volt vezetője közös nyilatkozatában felhívta rá a figyelmet, az állandósuló megszállás folytán Izrael aszimmetrikus háborúra kényszerül, amely megnyerhetetlen, viszont rontja az ország nemzetközi megítélését, és ezzel megnehezíti, hogy szövetségeket kössön és támogatókat szerezzen vagy tartson meg.

A telepesek lassan olyan tömegben lesznek jelen a megszállt területeken, hogy ebből a helyzetből már nem lesz kiút. Változás azonban Izraelből nem várható. A szerzők ezért javasolják, hogy Amerika vonja meg a segélyeket Izraeltől, és bojkottálja az izraeli árukat. Levitsky és Weyl elismerik, hogy a bojkottpártiak legtöbbször Izrael ellenségei, és az elpusztítását akarják előmozdítani. Ők ketten viszont éppen ellenkező céllal, Izrael megmentése érdekében javasolnak bojkottot.