A Párizs szívében végrehajtott terrorista támadások mértéke és szervezettsége arra utal, hogy Európának a korábbinál magasabb szintű kihívással kell szembenéznie, amihez az eddigi megoldások nem lesznek elégségesek – írja a Wall Street Journal szerzőhármasa, Margaret Coker, Julian E. Barnes és Devlin Barrett.

A szerzők a nemzetbiztonsági kockázatok elleni védekezés módszerei közül első helyen említik a kerítéseket, amelyekkel egyes országok a bevándorlók áradatát tartóztatták fel. Franciaország az elektronikai felderítésre helyezte a hangsúlyt. A terrortámadások még tartottak, amikor Holland francia elnök azonnali határzárat rendelt el, és bár ez ideiglenes intézkedés, és azzal indokolják, hogy a terroristák esetleg szökni igyekvő bűntársait feltartóztathassák, valójában felvetődik a kérdés, fenntartható-e a nyitott határok rendszere Európában. Hiszen például a fegyverek és a robbanószerek forgalmát nagyobb eséllyel lehet megakadályozni, ha több az ellenőrzés a nemzetközi forgalomban. Csakhogy az akadálytalan közlekedés az európai integráció alapkövei közé tartozik. Ha megszűnik, akkor Európa más lesz, mint eddig.

Abban az értelemben is más lesz, hogy fokoznia kell részvételét az Iszlám Állam elleni harcban. Nyilván nagyobb lesz a kormányokon az ilyen irányú nyomás. A NATO nem vesz részt a szíriai és az iraki hadműveletekben, csak egyes európai országok küldenek vadászbombázókat, illetve Franciaország éppen most irányította a térségbe egyetlen repülőgép-hordozóját. A Wall Street Journal elemzése szerint a katonai szövetség nem egységes ebben az ügyben. A kelet-európaiak elsősorban Oroszországtól tartanak, a dél-európaiak viszont a terrorfenyegetést tekintik elsődlegesnek. A párizsi tömegvérengzés alighanem az utóbbiak javára billenti el a mérleget, legalábbis meggyőző érveket szolgáltat arra, hogy Európának a Szíriából származó veszedelemmel a legsürgősebb szembenéznie.

Ami a belbiztonsági intézkedéseket illeti, a nyilván elsősorban etnikai kisebbségeket sújtó preventív intézkedések óhatatlanul visszatetszést kelthetnek, és növelhetik az Iszlám Állam, az ISIS szimpatizánsainak számát. A szerzők úgy fogalmaznak, hogy fennáll egy ördögi spirál veszélye. Ez már a sokadik eset, amikor a gyilkosok között olyan szélsőségesek akadnak, akiket a francia hatóságok ismertek már erről az oldalukról. Megfigyelésüket azonban félbeszakították vagy el sem kezdték, mert nem volt hozzá elég személyzet. A Charlie Hebdo és a párizsi kóser bolt elleni terrorcselekmények nyomán a francia nemzetgyűlés elsöprő jogköröket adott a terrorelhárításnak arra, hogy adatokat gyűjthessen az állampolgárokról, és ennek idővel nyilván lesz hatása. Amerikában éppen az NSA, a nemzetbiztonsági ügynökség adatgyűjtési botránya, a Snowden-ügy nyomán az ellenkező folyamat indult meg. Ott november végén lejár a széleskörű adatgyűjtésre szóló engedély, és attól kezdve csak korlátozottabb információszerzésre lesz lehetőség. Igaz viszont, hogy az ISIS-veszély Európában nagyobb, mert az európai országokban jelentősebb számban vannak jelen az Iszlám Állam szimpatizánsai. Franciaországban a demonstratív fegyveres járőrözés volt az egyik leglátványosabb megelőző módszer, de amerikai szakértők kezdettől szkeptikusan tekintettek rá. Sokkal fontosabbnak tartják, hogy a hatóságok sűrűn szőtt informátorhálózatot építsenek ki a muszlim kisebbség körében.