„Olybá tűnik, hogy a menekültvitában csak szélsőséges álláspontok léteznek. Aki kételyét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy Németország mindenkit be tud fogadni, azt leszélsőjobboldalizzák. Aki szerint a gazdag társadalmaknak erkölcsi kötelessége segíteni a menekülteken, azt képmutatónak nevezik” – írja Boris Palmer, a német Zöldek politikusa a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.
Palmer korábban már többször szembement saját pártjának álláspontjával is. Október végén úgy nyilatkozott, hogy Németország nem képes mindenkit befogadni. Évi egymillió menekülttel még megbirkózhat az ország – vélte –, de több mint három és fél millióval már aligha. Márpedig ha nem csillapodik a menekülthullám, egy év alatt ennyire számíthat Németország. November elején pedig – szintén pártja ellenében – megfontolandónak nevezte azt a javaslatot, hogy korlátozzák a bevándorlók jogát a családegyesítésre.
A menekültkérdés mára az európai társadalmak legnagyobb dilemmája. Szinte minden egyéb politikai kérdés a háttérbe szorult, a bevándorlás körüli vita határozza meg a politikai törésvonalakat. A gazdasági, szociális, biztonságpolitikai és geopolitikai kérdéseknek is a bevándorlás ad keretet. Ha pedig ilyen fontos kérdésről van szó, okvetlenül szükséges lenne valamilyen konszenzuális álláspontot kialakítani az ügyben – véli Palmer.
A konszenzus kialakításához érdemi, racionális vitára van szükség. Palmer röviden össze is foglalja, hogy milyen feltételeknek kellene teljesülniük a közös álláspont kialakításához, vagy legalábbis a normális vitához. Mindkét oldalnak fel kellene hagynia annak sulykolásával, hogy nincs alternatíva. Igaz ugyan, hogy a politikai menekülteknek oltalmat kell adni – ám ebből nem következik, hogy mindenkit be kell engedni. Vagyis a szigorú határellenőrzés nem ellentétes a humanitárius kötelezettséggel. Palmer kifejti, hogy ha nem náciznának le mindenkit, aki a határellenőrzés szükségessége mellett és a korlátlan bevándorlás ellen érvel, akkor talán meg lehetne vitatni, hogy mekkora áldozatot képes a társadalom vállalni a menekültek és a bevándorlók megsegítésével.
Ehhez azonban szükség lenne pontos adatokra is – teszi hozzá a zöldpárti politikus. A német hatóságok az országba érkezett menekültkérők feléről semmilyen adattal nem rendelkeznek. Ez pedig nemcsak biztonsági kockázatot jelenthet, de megnehezíti a befogadással kapcsolatos döntést is. Ha pontosabb képet kapnánk a bevándorlókról, könnyebben meg lehetne ítélni, hogy milyen költségekkel és haszonnal jár a gazdasági menekültek befogadása.
A menekültválság felszámolásához nemcsak nemzeti, de európai konszenzus kell. Ehhez pedig figyelembe kell venni az EU tagállamainak sajátosságait. Palmer szerint nem várható el, hogy a gazdaságilag kevésbé fejlett, magas munkanélküliséggel küzdő államok repessenek a kötelező kvóta ötletétől.
Palmer cikke múlt szerdán, a párizsi terrortámadások előtt jelent meg. A racionális, konszenzuskereső vitára már akkor sem sok esély volt. A párizsi vérengzés kapcsán elhangzott vélemények fényében pedig még távolabbinak látszik a józan párbeszéd lehetősége.