A globális gazdaságban hat és fél éve zajlik a növekedési ciklus, de Finnország még ma is hat százalékkal elmarad a válság előtti teljesítmény-csúcstól – olvassuk a Telegraphban Ambrose Evans-Pritchardtól.

Pedig Finnországot állították mindenki más elé követendő példaként. A finn rendszerre igazán nem mondható el, amit Görögországra és más dél-európai államokra mondtak, hogy tudniillik felelőtlenül költekezik, a lakosság fegyelmezetlen, a gazdaság lemaradt a műszaki fejlődéstől, a döntéshozók korruptak, kirobbanthatatlan oligarchák uralják az államot és a piacot. Ellenkezőleg. A Világgazdasági Fórum legfrissebb globális versenyképességi táblázatát Finnország vezeti, és olyan tényezőket tekintve is a legjobb, mint az elemi iskolai oktatás, a szakképzés és a felsőoktatás, az innováció, a tulajdon jogi védelme, a szellemi tulajdon védelme, a jogbiztonság, a piacfelügyelet, az egyetem és a kutatás-fejlesztés együttműködése, a legújabb technológiák jelenléte, a tudósok és a mérnökök számaránya és szakmai minősége. Csupa olyan tényező, amelyek hiányosságait meg szokták állapítani a sikertelen országokban, hozzátéve, hogy így persze nem is kerülhetnek ki a gödörből.

Igaz, Finnországot érte néhány olyan csapás is, amellyel másoknak nem kellett szembenézniük. Tönkrement vezető iparvállalata a Nokia, lezuhantak a faárak, a finn áruk hagyományos nagy importőre, Oroszország pedig recesszióba került. Igen ám, de mindez együtt sem magyarázza, hogy Finnországban negyedik éve folytatódjék a visszaesés. Azért csak negyedik éve, mert a válság kezdetén a háztartások eladósodás árán tartották fenn fogyasztásukat. 

Ugyanezen idő alatt a svédeket is hasonló sokkok érték, de őnekik van nemzeti valutájuk, és a nehézségek a korona leértékelődésében nyilvánultak meg, ami egyúttal olcsóbbá tette a svéd exportot, megdrágította a behozatalt, és ezen az egyszerű módon segített helyreállítani a növekedést. A finneknél viszont euró a fizetőeszköz, és így a finn termékek nem tudták állni a versenyt a világpiacon. Egy aláírásgyűjtés eredményeként a finn parlamentnek jövőre meg kell vitatnia, ne lépjen-e ki Finnország az eurozónából.

Az euroövezet egésze stagnálással egyenértékű igen lassú növekedést produkál. Az Európai Központi Bank igyekszik lenyomni az euró árfolyamát, és ezzel az eurozóna egészét felszínen tartja, de a brit szerző szerint ez nem lesz elég a következő nagyobb pénzügyi válság elviseléséhez. Ahhoz a válsághoz a korábbinál is sokkal magasabb államadóssággal éreznek majd meg az európai államok, és ráadásul egy kifárasztott lakossággal, amely csaknem egy évtizede él együtt a magas munkanélküliséggel. Ha azonban az euró nem váltotta be azt a reményt, hogy magasabb versenyképességet eredményez, akkor ugyan mire való? – kérdezi a brit konzervatív elemző, és közben nyilván arra gondol, milyen szerencse, hogy Nagy-Britannia megtartotta a fontot.