„A terrorizmus továbbra sem számít meghatározó korai haláloknak. Minden terrortámadásban meghalt emberre negyven közlekedési, és nyolcvan alkoholizmussal kapcsolatos haláleset jut. Igaz, az erőszakos halál nemcsak egyre gyakoribb, de komoly pszichológiai hatással is jár – különösen a fejlődő világban” – foglalja össze John Cassidy a New Yorkerben a Globális Terrorizmus Index legfrissebb statisztikáit.
Bár a terrorizmus továbbra is kevesebb áldozatot szed, mint egyéb külső okok, a merényletekben meghaltak száma drámaian nőtt. 2000 óta közel tízszeresére, évi 3300-ról 32 500-ra emelkedett a terrortámadásban elhunytak száma. A tendencia még inkább aggasztó, ha tekintetbe vesszük, hogy 2014-ben 80 százalékos volt az éves növekedés.
A terrorizmus földrajzi megoszlása azonban nagyon nagy különbségeket mutat. A merényletek és áldozatainak száma leginkább a közel-keleti és az afrikai válságövezetekben ugrott meg 2014-ben. Az összes merénylet kétharmadát az ISIS és a Boko Haram követte el. Ahogyan korábban is, az áldozatok többsége polgárháborús bukott államban élő moszlim. Afganisztánban, Irakban, Nigériában, Pakisztánban és Szíriában történt az összes haláleset 80 százaléka. Jellemző, hogy a polgári lakosság aránya folyamatosan nő az áldozatok között.
2014-ben a nyugati országokban 37 áldozatot szedett a terrorizmus, ami a globális terrorizmushoz köthető halálesetek 0,1 százaléka. A fejlett országokban 15 év alatt összesen 3659 halálesetet regisztráltak, s ennek nagyjából 80 százaléka a 2011. szeptember 11-i New York-i támadáshoz köthető.
A jelentés külön részt szentel a terrorizmus és a menekülthullám összefüggéseinek. A számok rávilágítanak, hogy a terrorizmus összefüggésben áll a polgárháborúkkal és a menekülthullámokkal. „A terrorizmus által leginkább érintett tizenegy állam között található az a tíz állam, ahonnan a legtöbben menekültek” – állapítja meg a jelentés. Bár elismeri, hogy az oksági összefüggés nem bizonyítható kétséget kizáróan, a szerző feltételezi, hogy a menekültek maguk is a terrorizmus miatt kénytelenek elhagyni lakóhelyüket. Arról sincsenek adatai, hogy a menekültek körében sikeresen tudnak-e toborozni a szélsőséges szervezetek. Afganisztáni, pakisztáni, szomáliai és jemeni táborokban kétségkívül aktívak a dzsihádista szervezetek, ám nehéz megítélni, hogy mekkora sikerrel járnak, már csak azért is, mert a terrorszervezetek előszeretettel támadják a menekülttáborokat. A jelentés azt mindenesetre megjegyzi, hogy a menekülttáborokban nő a reménytelenség, ami hozzájárulhat a radikalizálódáshoz.
A számok viszont nem bizonyítják, hogy az országba érkező menekültek száma összefüggene a terrorfenyegetettség erősödésével. A tíz legtöbb menekültet befogadó állam közül mindössze egy, Pakisztán tartozik a terrorizmus által leginkább érintettek közé. A jelentős számú menekültet befogadó Törökország, Libanon és Irán nem különösebben veszélyeztetett. (A jelentés még a legutóbbi törökországi és libanoni iszlamista terrormerényletek előtt készült. Mindkét merényletben részt vettek menekültként érkező terroristák, ami nem is meglepő, hiszen az ellenőrzés nélkül érkező tömegben megbújhatnak a szélsőségesek.) A jelentés megjegyzi, hogy Németországban, a legtöbb menekültet befogadó európai államban 2007 óta egyetlen terrorizmushoz köthető haláleset sem történt. (Ami nem jelenti, hogy nem is terveztek terrortámadást, hiszen a titkosszolgálatok számos merényletet előztek meg.) A szerzők megemlítik a Migration Policy Institute kimutatását, miszerint a 2001 óta Amerikában befogadott közel 800 ezer menekült közül mindössze három személlyel kapcsolatban indult büntetőeljárás terrorizmussal kapcsolatos gyanú alapján.
Ezekből a számokból valójában azonban nem sok minden következik az európai országokra nézve, hiszen az Egyesült Államokban alacsonyabb a közel-keleti országokból érkezők aránya. Ráadásul az Egyesült Államok egyenként szűri a menekülteket, így csökkentve a terroristák beszivárgását. És a fenti statisztika nem tartalmazza a dzsihádisták szolgálatába álló amerikai állampolgárokra vonatkozó adatokat – 2007 és 2013 között 50 amerikai dzsihádistát tartóztattak le. Mivel a jelentés 2014-ben zárult, az idén történt franciaországi merényletek adatait sem tartalmazza. De ha tartalmazná is, a végrehajtók mind európai állampolgárok, és nem számítanának menekültnek akkor sem, ha egyikük-másikuk a menekült áradatban megbújva kerülte ki a határellenőrzést. A második-harmadik generációs bevándorlók szerepét egyáltalán nem tárgyalja a statisztika. Hozzátehetjük, hogy a menekültek radikalizálódásával kapcsolatos kérdést tovább árnyalja az American Enterprise Institute jelentése, miszerint a szíriai menedékkérők 13 százaléka jó véleménnyel van az Iszlám Államról. Továbbá az Iszlám Állam kezdetben a saját területére koncentrálta működését, és nem exportált, hanem importált fegyvereseket, és csak a legutóbbi időben küld merénylőket Európába.
Cassidy arra a következtetésre jut a jelentés alapján, hogy a terrorizmus és a menekültkérdés megoldása összefügg, de csak abban az értelemben, hogy sokan az ottani terrorista szervezetek elől menekülnek. A nyugati országokban pedig sürgeti a terrorista szervezetek mielőbbi felszámolását, de arra nem tér ki, hogy milyen szerepe van megerősödésükben a bevándorlók sikertelen integrációjának.