„A párizsi terrortámadás lehetséges következményeit nehéz felbecsülni, ám egy dolog biztosnak látszik. Az állam visszatér alapvető funkciójához, a biztonság garantálásához” – olvassuk John Gray angol eszmetörténész esszéjét a New Statesmanben.
Az elmúlt évtizedekben a meghatározó államelméletek a hatalommegosztás, illetve a fékek és ellensúlyok liberális elvei köré épültek. Ezek a haladó elméletek Gray szerint alapvetően bizalmatlanok voltak az állammal szemben: a kormányzatot potenciális elnyomónak tekintették, és ezért igyekeztek minél inkább korlátozni.
A terrortámadások azonban megváltoztatják a közhangulatot – véli az angol eszmetörténész. A fenyegetés ismét előtérbe helyezi az állam legfontosabb feladatát, a rend és a biztonság fenntartását. „Újra felfedezzük az alapvető igazságot, miszerint a szabadság törékeny, és csak az állam hatalma által biztosítható.”
Gray szerint ideje lenne leporolni Thomas Hobbes munkáit. A vallási viszályokra és a polgárháborúra reflektáló Hobbes legfontosabb tétele szerint erős központi hatalom nélkül nem garantálható a békés társadalmi élet, a rend, a szabadság.
A Leviatán tanulsága Gray szerint több szempontból is megfontolandó. A közel-keleti válság, a menekülthullám oka az állam hiánya. A rendteremtéshez mindenekelőtt a központi hatalom megerősítése szükséges. Mindebből az is következik, hogy a szíriai Aszad-rezsim megbuktatása sem javallott, hiszen az a mostaninál is nagyobb káoszt okozhatna. Ráadásul az Iszlám Állam sokkal brutálisabb és embertelenebb, mint a despota Aszad.
Ami pedig Európát illeti, a terrortámadások arra ébresztik rá a kontinenst, hogy az állam legfontosabb feladata a terület védelme és a biztonság garantálása. Ehhez pedig a határok ellenőrzése okvetlenül szükséges, hiszen a terroristák (beleértve a menekültekkel hazatérő szélsőséges nyugati állampolgárokat) csak így szűrhetők ki – állítja Gray, sőt egyenesen háborús helyzetnek nevezi a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlás nyomában kialakult helyzetet.
Amennyiben az EU nem képes megvédeni a külső határait, nem tekinthető államnak – írta Gray még a közös uniós határellenőrzésről döntő december közepi EU-csúcs előtt. Elengedhetetlen a leszakadt és kirekesztett bevándorlók és leszármazottaik integrálása. És persze az is fontos, hogy az államhatalom gyakorolja az erőszak feletti monopóliumot és ellenőrzés alatt tartsa a területet, felszámolva az EU szívében létrejött, a dzsihádizmus melegágyaként funkcionáló „részben bukott államokat”. Ehhez pedig sokkal erősebb államra, és olyan titkosszolgálatokra van szükség, amelyek a veszélyes elemek kiszűrése érdekében akár a magánélet szentségét is megsérthetik – véli Gray.
Szép gondolat, hogy az alapvető szabadságjogok mindig és minden körülmények között a legfontosabbak és mindig összeegyeztethetők egymással, utal a szerző Ronald Dworkin és John Rawls liberális igazságosságelméleteire. Csak sajnos más a helyzet: a szabadságjogok között súlyoznunk kell, és a fontosabbak érdekében be kell áldoznunk a kevésbé fontosakat.
Gray arra már nem tér ki, hogy Hobbes amellett érvelt, hogy minden szabadságjogunkról is le kell mondanunk az állam javára, hiszen csak a teljhatalommal rendelkező abszolút hatalom képes elfojtani a belső viszályt és megvédeni az országot a külső támadástól. Ám így az egyén teljesen kiszolgáltatottá és védtelenné válik az állami önkénnyel szemben. Mint azt a Leviatán szerzője megjegyzi, az állampolgár csak abban bízhat, hogy a Gondviselés majd a túlvilágon megbosszulja, ha a kormányzat embertelen és elnyomó. Nem véletlen, hogy az ideig-óráig a német nemzeti szocialistákkal együttműködő illiberális alkotmányjogász, Carl Schmitt is Hobbes államelméletét ajánlotta kortársainak.