„Kénytelen vagyok beismerni, hogy tévedtem” – vallja meg blogjában Richard Cahill humorista, aki négy évvel ezelőtt megjövendölte, hogy az internet véget vet az ökörségek korának.
Az interneten – érvelt akkor – minden ökörségről ki fog derülni, hogy ezer éves, és százszor megcáfolták már. Ő maga is élt azonban a gyanúperrel, hogy jóslata is csak az ökörségek sorát gyarapítja. Pedig nem volt rossz gondolatmenet, csak az volt vele a baj, hogy az ostobaságnak egyáltalán nem árt a cáfolat. Egy logikus fejtegetés sohasem lesz képes felvenni a versenyt egy jókora ökörséggel.
Cahill most kénytelen fejet hajtani a bizonyítékok előtt, a tudomány ugyanis kimutatta, hogy az emberiség szereti az ökörséget. Mint a kanadai Waterloo Egyetem jeles kutatói megállapították, az emberek igen jelentős része foggal-körömmel ragaszkodik az ökörségekhez, és ezen az sem változtat, hogy a tudósok szerint ezek az egyedek butábbak, vagy mondjuk, kevésbé intelligensek a többieknél. És ezt nevezik tudománynak? – kérdezheti az olvasó. Hiszen ezt magunktól is tudtuk. Az Egyesült Államok-béli szerző azonban önzetlenül a tudósok segítségére siet, éspedig arra hivatkozva, hogy egy kanadaitól ez is szép.
Na de lássuk, mit is eszeltek ki az északi bölcsek. Számítógép generálta ökörségeket pontoztattak a megkérdezettekkel. Például 1-től 5-ig terjedő skálán kellett osztályozni a következő mondatot: „A rejtett értelem átalakítja a párját ritkító absztrakt szépséget.” Az átlagos eredmény 2,6 volt, és körülbelül ugyanezt a pontszámot érte el a megkérdezetteknél Deepak Chopra indiai származású alternatív gyógyászguru könyvének egy nyilván értékes, de itt nem idézett mondata.
Ez a korszakos tudományos felfedezés aztán a hetedik mennyországba röpíti a szerzőt. Hiszen kiderült, hogy a számítógép ma sem tudja felülmúlni az emberi elmét! Utolérni utolérte, de lenyomni nem tudja! Márpedig amíg a gép nem tud ökörségben fölébünk kerekedni, addig nem lesz úr mirajtunk, és ezzel nyugodtan eltemethetjük a gépek diktatúrájáról szóló negatív utópiákat. Vagy inkább mégsem, hiszen ha meg nem valósulnak is, azért ökörségek lévén, nagyon szép közönségsikerre számíthatnak.
A kanadai bölcsek azt is kimutatták, hogy akik földönkívüliekben, összeesküvés-elméletekben, homeopátiában és más hasonlókban hisznek, azok magasabb osztályzatot adnak a gépileg generált sületlenségekre. Cahill egyébként nekik ad igazat. Mert hiszékenységük mögött az a mély felismerés rejlik, hogy hülyék vagyunk a mélyebb összefüggések megértéséhez. De azért akad közöttünk szép számmal olyan, aki, bár tudja, hogy az általános relativitás-elméletet sem képes megérteni, mégis van mersze ökörséget kiáltani, ha valaki így szól: „A gyógyulás nem más, mint amikor növekszik bennünk a remény, s vele mi magunk is.”
Pedig nem kellene a fürdővízzel együtt az ökörséget is kiönteni. Hiszen ha például azzal fordulunk vágyunk tárgyához, hogy a víz vagy szilárd, vagy folyékony, vagy gáznemű, s mindannyian vízből vagyunk, miért nem töltjük hát együtt az éjszakát, mindjárt lenne némi esélyünk. Mellesleg, akire az ilyesmi hat, annak mindjárt könnyebb karácsonyi és újévi ajándékot is vásárolni. Még szerencse, hogy még sincs vége az ökörség korának.