„Vannak, akik szívesen fogadják a filmekben az emberfölötti képességeket, a varázslatokat, a sárkányokat, a földönkívülieket, a halálcsillagokat, ám azt már soknak tartják, hogy egy ilyen fantáziafilmben Hermione szerepét fekete színésznő alakítsa” – olvassuk Laurie Penny cikkét a New Statesman filmrovatában.

Nagy viták zajlanak arról, helyes-e az ikonikus filmek új feldolgozásában nőket és fekete bőrűeket állítani az eredetileg fehér bőrű férfi hősök helyébe. Voltak, akik felháborodtak azon, hogy a Star Wars újabb epizódjának Jedi lovagja fekete bőrű, és a női főszereplő is lézerkardot ragad. Mások azt nehezményezték, hogy a Harry Potter sorozat készülő folytatásában Hermionét fekete színésznő alakítja. A Mad Max újonnan bemutatott epizódjának is nő a legfontosabb szereplője.

A feminista szerző szerint a felzúdulás ékes bizonyítéka annak, hogy a faji és a nemi sztereotípiák és az előítéletek még ma is erősek. Penny helyesli, hogy a popkultúrában végre nem csak fehér férfiak lehetnek a főhősök. Korántsem mellékes ugyanis a faji és a nemi egyenlőség szempontjából, hogy milyen szerepmodelleket kínálnak a népszerű filmek. Konzervatív kritikusok is hasonló véleményt fogalmaztak meg, kiemelve, hogy a fekete Hermionével a fekete kislányok könnyebben azonosulnak, ami erősítheti az önbecsülésüket. Ugyanezen megfontolásból ellenzik, hogy Michael Jackson szerepét fehér színész alakítsa.

Ez azonban aligha győzi meg az ellentábort, amely mindezt a liberális politikai korrektség csimborasszójának tekinti. Pedig – a liberálisokkal egyetemben – ez a tábor is ostobaságnak tartja a vádat, miszerint a Jézust szőke hajú európainak ábrázoló középkori festményeket kiállító múzeum rasszista volna.