„A fanatizmus a fiatal férfiak lényegi szerepének veszedelmes mutációja” – írja az AEON magazinban Joe Herbert, a Cambridge-i Egyetem professzor emeritusa.

Az európai muszlim fiatalok közül kikerülő terroristák életét vizsgálva több szerző vélte az iszlámban, azon belül is a szunnita vonulatban megtalálni azt a bizonyos tényezőt, amely miatt sok fiatal terroristává válik. Mások az európaiak túlzott toleranciáját és a multikulturális modellt hibáztatták érte.

Herbert csak általában hozza fel a vallást, mint olyan világnézetet, amely alkalmas arra, hogy egyébként erre hajlamos fiatal férfiakat fanatizálni lehessen. Mindenesetre neurológus lévén azt elemzi elsősorban, miért a fiatal férfiak közül kerülnek ki a fanatikus terroristák. Mindenekelőtt mindig is tudtuk, hogy ők kötődnek legkönnyebben egy-egy csoporthoz, ők vállalnak a legkönnyebben nagy kockázatot, s hajlamosak lebecsülni a vele járó veszélyt. Ők azok, akik a leginkább hajlamosak egy-egy erős vezetőt követni, és akár az életüket is kockáztatni a szavára. Az emberi közösségekben az ő szerepük volt a háború, és e tulajdonságok nélkül nem tudták volna ezt a szerepet betölteni.

Részben a tesztoszteron, a férfi nemi hormon teszi őket erre alkalmassá. Először még magzati állapotban találkoznak vele, és már ekkor „férfiasodik” az agyuk – ettől alakul ki nemi identitásuk, ami a gyerekjátékokban is megnyilvánul. Ezt bizonyítja, hogy a kivételes tesztoszteronhatásnak kitett kislányok hasonló tulajdonságokat mutatnak, de a többi lány nem. A nemi érés idején aztán újabb tesztoszteron-hullám következik – ettől fejlődik ki a szexualitás, és azok a stratégiák, köztük az agresszivitás, amelyekre a párosodásért vívott küzdelemben van szükség. A tesztoszteron az agy ősi részére, a limbikus rendszerre hat. Azt pedig a sokkal újabb rész, a homloklebeny szabályozza. Ez alakítja a személyiséget, a társas kapcsolatok kezelését és az önmegtartóztatást. Ha károsodik, az nyomot hagy az egyed magatartásában és ítélőképességében. Mármost a férfiaknál a homloklebeny csak a második évtized végén fejlődik ki teljesen (a nőknél sokkal korábban). A tesztoszteron és a még alakulóban lévő homloklebeny teszi hajlamossá a fiatal férfiakat arra, hogy nagy kockázatot vállaljanak és fanatizálódjanak.

Mármost persze nem minden fiatal férfiból, sőt még csak nem is minden fanatikusból lesz terrorista. A gyermekkori környezet sok mindent eldönt egyik vagy másik irányba. Az európai iszlamista merénylők gyakran köztörvényes bűnözőként indultak, vagy szegény, kiegyensúlyozatlan családban nevelkedtek. És a terrorizmus, az erőszak, a mások megfélemlítése, a könyörtelenség a dominancia eszközei lehetnek olyan fiatal férfiaknál, akik más úton nem látnak esélyt arra, hogy tekintélyt szerezzenek maguknak. Márpedig ez a fiatal férfikor evolúciós követelménye. A fanatikussá válás tényezői a genetika, a koragyerekkori tapasztalok, a hormonok, az agy kifejlettsége és a társadalmi közeg, amelybe az egyén kerül. De hogy melyik az agynak az az állapota, amelyben csak egy szikra kell a fanatizálódáshoz, s hogy miképp alakul ki, azt még nem sikerült leírni, pedig nagy hasznát látnánk.