„A feldolgozóipar és a szakszervezet döntő szerepet játszott az erős középosztály kiépülésében, s játszik ma a felbomlásában” – írja Victor Tan Chen szociológus az Atlantic magazinban.
A Princeton Egyetem két közgazdásza, Anne Case és Angus Deaton az ősszel publikált nagy feltűnést kiváltó tanulmányt arról, hogy a fehér amerikaiak körében 2008 és 2013 között meredeken felszökött az alkoholfogyasztással és droghasználattal összefüggő halálos balesetek és öngyilkosságok száma. A jelenség különösen a 45 és 55 év közötti korosztályban súlyos, olyannyira, hogy ennek a csoportnak romlott is a várható átlagos élettartama, miközben más korosztályoké nőtt. A statisztikát az alacsony iskolai végzettségűek rontották leginkább. Nem a legalacsonyabb végzettségűek – ott nem romlott tovább a helyzet. Hanem azok, akiket a középosztályhoz volt szokás sorolni.
A Pew közvélemény-kutató 2015. decemberi kutatási jelentése szerint a magas és az alacsony jövedelműek között elhelyezkedők, vagyis a középosztály létszáma évtizedek óta szakadatlanul csökken. Mindenekelőtt azért, mert eltűnőben vannak a kevésbé képzett emberek számára hozzáférhető, de még jól fizetett állások. Tan Chen saját kutatásai alapján azt teszi ehhez hozzá, hogy a fizikai dolgozók ma ellenségesebbnek érzékelik az amerikai munkakörnyezetet, mint korábban, és a gazdasági bizonytalanság őket sújtja a leginkább. A nagy amerikai gyáripar évtizedeken át biztos és tisztességes jövedelmet nyújtó munkát kínált az olyan emberek tömegeinek, akik nem jártak egyetemre, és lehetőséget nyújtott a családjuknak arra, hogy feljebb jusson a társadalmi ranglétrán.
Ehhez hozzájárult a szakszervezeti mozgalom is, amelyről Bruce Western és Jake Rosenfeld az American Sociological Review-ban kimutatta, hogy „morálökonómiát” hozott létre, mivel a nagy munkahelyeken mindenütt jelentős erőt képviselt, a politikában pedig sikerrel lobbizott azért, hogy az általános gazdagodásból a középosztály is részesülhessen. Csakhogy a múlt évezred utolsó évtizedében drámai zuhanásnak indult az ipari munkahelyek száma. A szakszervezeti tagság már a hatvanas évektől csökkent, az ipari munkásság létszámának gyors csökkenése pedig tovább tizedelte. A feldolgozóipari munkavállalatok alkupozíciója egyre romlott, és közben éppen ekkor élte virágkorát a neoliberalizmusnak nevezett irányzat, amely az állami beavatkozás visszaszorításában látta az esélyt arra, hogy fennmaradjon, sőt erősödjön az amerikai gazdaság versenyképessége.
A fehér középosztály lecsúszó tagjai még mindig jobban megvannak, mint a feketék és a latinók, de a fehér középosztály-belieknek ez lecsúszás, és az önbecsülés megroppanásával jár együtt. De ettől még nem nőtt volna drámaian a lelki problémák gyakorisága és velük az ártalmas szerek fogyasztásának aránya. Az üzemi munkahely és a szakszervezet egyúttal közösséget is jelentett, visszaszorulásukkal azonban egyre több ember marad egyedül. Ráadásul a házasság intézménye is válságban van, különösen ebben a rétegben. Tan Chen saját kutatásaiból idézi fel, hogy ha a kutatók azt kérdik a megkérdezettektől, kivel beszéltek meg valami fontos ügyet az elmúlt fél évben, a fehér középosztálybeliek mindenki másnál gyakrabban válaszolják azt, hogy senkivel. Az elszigeteltséget tovább fokozza a vallástalanság terjedése, vagy legalább is az, hogy egyre több középosztálybeli, ha hisz is, nem jár közösségbe, és a templomban sem talál társakra. Tan Chen szerint a szociális háló fejlesztése segíthetne megállítani a lelki válságjelenségek szaporodását – ha a lecsúszást nem is.
A cikk eredeti változatában az „erkölcsös gazdaság" kifejezés szerepelt. Halmos Károly felhívta rá a figyelmünket, hogy a kifejezés E. P. Thompson "moral economy" terminusára utal, amely a magyarban "morálökonómia" illetve "morális ökonómia" formában honosodott meg. A fogalomról bővebben Halmos Károly A Hitel ökonómiájának morálja és a társadalomtörténet morálökonómiája című tanulmányában olvashat.