Az őslakosokat az olajipari cégektől és bányavállalatoktól szokták félteni. De most új ellenségük támadt. Az environmentalisták üldözik el őket földjeikről.

„Egy nap katonák jelentek meg, és közölték, hogy egy nemzeti park területén élünk. Elkobozták a fegyvereinket, és betiltották a vadászatot, a csapdaállítást és az erdőégetést, vagyis a mezőgazdaságot, ami számunkra az életet jelentette” – idézi egy őshonos thaiföldi törzs főnökét az Orion magazin.

A cikk szerzője Mark Dowie tényfeltáró riporter környezetvédő, de nem environmentalista. Néhány éve Talajvesztés, avagy az amerikai environmentalista mozgalom a huszadik század végén című könyvében élesen bírálta a zöldmozgalmak dogmatizmusát és elitizmusát. Új cikkében a természetvédők és az őslakosok közti háborúról számol be.

Az elmúlt negyven évben százszorosára nőtt a természetvédelmi területek kiterjedése a világon. Ma már az összes szárazföld 12 százaléka védett, ami többet tesz ki Afrika egész területénél – olvassuk a meghökkentő adatokat.

A természetvédelmi területté nyilvánított övezetekből rengeteg őslakost telepítettek ki a biodiverzitás megóvása érdekében. A becslések 5–14 millió között mozognak. „Nem titok, hogy őslakosok millióit üldözték el az olajkitermelés, bányászat, fakitermelés és mezőgazdaság miatt. De azt már kevesebben tudják, hogy pontosan ugyanez történik a természetvédelem nemes céljai érdekében” – írja Dowie. – A törzsi kultúrákat ma elsősorban nem az olajipari cégek és bányavállalatok fenyegetik, hanem a World Wildlife Fund és egyéb nemzetközi természetvédő csoportok.

A bennszülötteket olykor erőszakkal, máskor finomabb módszerekkel deportálják. Rendszerint nem kérdezik, és nem hallgatják meg őket. Eddig nem sikerült elfogadtatni az ENSZ-szel azt a határozati javaslatot, amely kimondaná, hogy beleegyezésük nélkül nem telepíthetők ki az őslakosok.

A földjüket elhagyni kényszerülő „természetvédelmi menekültekre” általában sanyarú sors vár. Gyakran hajléktalanként tengetik életüket. A szakképzetlen, csak saját nyelvüket beszélő bennszülöttek jobb esetben is csak a társadalom alsóbb rétegeit gyarapítják. A biodiverzitás érdekében kitelepített törzsek nyelve és kultúrája kipusztul.

Nem csoda, ha sokan „a gazdasági és kulturális hegemónia terjesztőihez hasonló gyarmatosítónak tekintik a természetvédőket”.

„A természetvédők ellenségnek tekintenek minket” – jelentette ki a nomád törzsek képviselője egy tavalyi konferencián. „A természetvédő szervezetek jelentik a legnagyobb veszélyt az őslakosokra” – fogalmazták meg az őslakosok világfórumán.

Pedig van megoldás. Sok helyen – Ausztráliában, Bolíviában, Nepálban és Kanadában – olyan szabályokat hoztak, amelyek egyszerre biztosítják a biodiverzitást és az őslakosok érdekeit. Ezekben az országokban felismerték, hogy a vadonban élő törzsek nem ellenségei, hanem részei a természetnek.