„Immár bizonyított tény, hogy a Ferguson-hatás létező valóság” – olvassuk Robert VerBruggen főszerkesztőtől az American Conservative-ben.
Két éve Fergusonban egy rendőr igazoltatás közben lelőtt egy fekete bőrű fiatalembert – a vádhatóság szerint indokoltan járt el, és ennek nyomán országos mozgalom bontakozott ki „A feketék élete is számít” jelszóval. Az eredeti elnevezést rövidítő mozaikszó (BLM) ma nem is követel magyarázatot, az olvasók országszerte tudják, miről van szó. A mozgalomnak már a neve is azt sugallja, hogy a fehér rendőrök rasszista indíttatásból lőnek agyon fekete bőrű állampolgárokat. Nem vitás, a rendőrök tavaly 905 embert lőttek agyon, s közülük 250 volt afroamerikai, vagyis az áldozatok között kétszeresen túlreprezentáltak a feketék. Csakhogy a rendőrgyilkosok között ötszörösen.
Mindenesetre, amikor kiderült, hogy 2014-ről 2015-re tizenöt százalékkal nőtt a gyilkosságok száma, St. Louis (Ferguson ennek a városnak része) rendőrkapitánya megalkotta a „Ferguson-hatás” kifejezést, és az aggasztó statisztikai adatokat összefüggésbe hozta azzal, hogy a rendőrök egyre kevesebb utcai igazoltatást végeznek. Az összefüggést pedig abban látta, hogy nem akarják kitenni magukat az intézkedéssel járó meghurcoltatásnak. A megállapítást Heather Mac Donald tette országosan ismertté a Wall Street Journalban. A BLM mozgalom azonban egyúttal a progresszív Amerika ékköve is volt, baloldaliak ott meneteltek a tiltakozó felvonulásain szinte minden nagyvárosban. Ennek megfelelően az Atlantic Magazin például rendszeresen igyekezett kimutatni, hogy a Ferguson-hatás képzelgés, illetve a tények félremagyarázása. A Brennan Center, ez a tekintélyes liberális műhely pedig alapos tanulmányban cáfolta a Ferguson-hatás elméletét, pontosabban azt mutatta ki, hogy nem minden bűncselekmény-fajta lett gyakoribb, márpedig ha a járőrözés és az igazoltatás hiánya az ok, akkor másfajta bűncselekményeknek is el kellett volna szaporodniuk. A Guardian tavaly egy kutatás eredményeit ismertetve azt állapította meg, hogy Baltimore városában nem érvényesült a Ferguson-hatás. Csak éppen a Freddy Grey-hatás érvényesült, ugyanis felszökött a gyilkosságok száma, miután igazoltatás közben egy baltimore-i rendőr is lelőtt egy afroamerikai fiatalt (Freddy Greyt), és ezután zavargásokba torkolló tiltakozás kezdődött.
Az FBI igazgatójának közömbös volt, miről vagy kiről nevezik el a hatást, a lényeg, hogy van. James Comey arról számolt be, hogy a rendőrök újabban nem szeretnek kiszállni a rendőrautóból, mert a mozgalomtól felbátorodott suhancok azonnal videóra veszik és sértegetik őket. Comey az idén megismételte ezt a megállapítását, mégpedig azokra az adatokra hivatkozva, amelyek szerint a gyilkosságok száma tavaly óta újabb kilenc százalékkal nőtt. Heather Mac Donald a Wall Street Journalban arról számol be, hogy a Fehér Ház szóvivője alaposan leteremtette az FBI igazgatóját, amiért „anekdoták alapján” mond véleményt. Mac Donald úgy fogalmaz, hogy a rendőrök elleni gyűlöletkampánynak az elnöki hivatal az egyik forrása, és ettől húzódnak vissza a rendőrök a csigaházukba. Chicagóban egy év alatt gyakorlatilag megszűnt a drogosok utcai igazoltatása, és 90 százalékkal nőtt a gyilkosságok száma. Ez kiugróan magas szám, de a többi feketék lakta nagyvárosi központokban is hasonló párhuzamosság van a rendőri ellenőrzések alacsonyabb intenzitása és az erőszakos bűnözés terjedése között. Egy húsz éves folyamat szakadt meg, sőt fordult visszájára. A BLM mozgalom és az őt merő szolidaritásból támogató teljes baloldal azt érte el a rendőrök elleni kampánnyal, hogy sokkal több fekete bőrű hal meg, mert elsősorban ők a gyilkosságok áldozatai a nagyvárosokban.
Az FBI azt a Richard Rosenfeld kriminológust kérte fel szakértőnek, aki tavaly még tagadta a Ferguson-hatás létét. Idei jelentésében már elismeri, hogy a bűncselekmények számának megugrására nincs más ésszerű magyarázat.