„A Facebook a nyilvánosság terméke. Az emberiség történelmében semmi mással nem tudott annyi ember közvetlenül kommunikálni, mint a Facebook segítségével. Németek millióinak, a világon pedig több száz millió embernek a Facebook az elsődleges hírforrás. Ez pedig felelősséggel jár” – olvassuk a Süddeutsche Zeitung oknyomozó cikkét.
A közösségi oldal nem kizárólag azokat a tartalmakat cenzúrázza, amelyek törvénysértőek. Németországban több szabad szájú humorista oldalát és számos művész bejegyzését elérhetetlenné tették. Olyan szatirikus tartalmakat, amelyek biztosan nem esnek a gyűlöletbeszéd-törvény hatálya alá – provokatívak, sőt megbotránkoztatók, de semmiképpen sem uszítóak vagy rágalmazóak. Hasonló sorsra jutott egy imám, miután egy bokáig érő lepelben, valamint fátyolban és kendőben fürdőző apácákról posztolt képet, hozzátéve, hogy nem csak muszlim nők takarják el a testüket a strandon. Sőt, a Facebook ideiglenesen letiltotta egy antiszemitizmus ellen küzdő zsidó szervezet videóját is (bár ezért utólag elnézést kért a közösségi oldal).
A baloldali német napilap annak próbált utánajárni, hogy milyen elvek alapján távolít el a Facebook bizonyos oldalakat. Nem járt sikerrel, a közösségi oldal nem árulta el, pontosan milyen kritériumok alapján ítél nemkívánatosnak egy-egy oldalt, sőt azt sem árulta el, hányat tett elérhetetlenné. A közösségi oldal cenzori gyakorlata átláthatatlan. „Ha állam lenne, diktatúrának kellene nevezni” – írja a Süddeutsche Zeitung.
A dolog igazi pikantériája, hogy az állam is közreműködik a Facebook átláthatatlan, sőt antidemokratikus cenzúrájának működésében. Tavaly ősszel a cég az igazságügyi minisztériummal együttműködve, civil szervezetek bevonásával munkacsoportot hozott létre a gyűlöletbeszéd hatékonyabb kiszűrésére. Csakhogy a munkacsoport sem határozta meg világosan, hogy mit tekint tiltandó gyűlöletkeltő szövegnek. Egyáltalán nem világos, hogy a minisztérium hogyan működhet együtt a törvények által nem szankcionált tartalmak minősítésében és elérhetetlenné tételében. A munkacsoport ráadásul részrehajlással is vádolható – állítja a baloldali liberális lap. Tagjai között ugyanis a szélsőjobboldali eszmék térnyerése ellen küzdő szervezetek is találhatók – egyebek között a jelentős állami támogatást elnyert Amadeu Antonio Stiftung, amelynek alapító elnöke, Anna Kahane a nyolcvanas években együttműködött a Stasival.