A szavazati jog korlátozásának ötlete szentségtörésnek számít, pedig ma is kizárjuk a lakosság legalább egyötödét a választásból. A kiskorúakat – írja Ilya Somin a Washington Post libertárius blogjában, a Volokh Conspiracyban.
Az írás egy most megjelent könyvet ismertet, amelynek szerzője, Jason Brennan, a Columbia egyetem politikai-filozófia tanára újabb változatot dolgozott ki egy régi témára, tudniillik arra, hogy a demokráciában tájékozatlan emberek tömege dönt egy-egy ország sorsáról.
Brennan maga azt állapítja meg, hogy a liberális demokrácia, amelynek Francis Fukuyama végleges győzelmét hirdette ki A történelem vége című esszéjében, azóta bebizonyította, hogy alapvető betegségben szenved. A demokrácia ellen című könyvében Brennan három csoportra osztja a választóközönséget. A Tolkien regényének kényelemszerető népe után hobbitnak nevezettekre, a huligánokra és a római mitológia fegyverkovács-mester istene után vulcanusnak kereszteltekre. A hobbitokat nemigen érdeklik a közügyek, és tájékozatlanok, a huligánok heves vérű párthívek, akiket indulataik és előítéleteik vezérelnek. A vulcanusok érdeklődnek is, informáltak is, és képesek higgadtan és elfogulatlanul elemezni a helyzetet. Kár, hogy nagyon ritka szerzet az ilyen. A többség az első két kategóriába tartozik, és ezzel a legrosszabb döntések előtt nyitja meg az utat.
Brennan négy lehetséges megoldást is felvázol. Az állam állampolgári vizsgához köthetné a választójogot, vagy több szavazatot adhatna a tájékozottabb polgároknak, illetve az alkotmánybíróságok mintájára egyfajta szakértői felsőházakat állíthatna fel. Például gazdasági ügyekben egy ilyen testület megvétózhatná a törvényeket. A negyedik ötlet abban állna, hogy mindenki kitöltene egy választói vizsgalapot, és annak alapján állapítanák meg, hány szavazata legyen. Brennan tudja, hogy az episztokrácia sem lenne tökéletes rendszer, de úgy gondolja, hogy a demokráciának az emberiség megadta az esélyt, s kiderült, hogy születési hibája van. Ideje, hogy megpróbáljuk, nem lesz-e jobb az episztokrácia.
A Bookforum hasábjain Jedediah Purdy nem tartja jó ötletnek a javasoltakat. Az írástudó döntéshozó testületek ugyanis bizonyára tanult huligánokból állnának. Ha valaki eleget forgolódik jogászprofesszorok körében, vagyis olyan emberek között, akik az episztokrata testületekben szép számmal lennének jelen, tanúsíthatja, hogy ugyanolyan elfogultak és előítéletesek, mint mások. Az episztokráciának tehát meglenne ugyanaz a hibája, mint a demokráciának, de hozzá az a hátrány társulna, hogy nem kezelné egyenrangúnak a polgárokat, és az utóbbiak ezért nem érezhetnék magukénak.
Ennél is sokkal lesújtóbb véleményt fogalmaz meg Jonah Walters a Jacobine Magazinban. Ő ugyanis nem tartja ártalmasnak, hogy az emberek szemben álló táborokba szerveződnek. Ez nem kedvezőtlen mellékhatás, hanem a politika lényege. Nevetségesnek tartja Brennannak azt az érvelését, hogy a piac együttműködésre és szabad versenyre ösztönzi az embereket, a politika viszont szembeállítja őket egymással. A baloldali Walters éppen azt tartja az állam feladatának, hogy a piac igazságtalanságait kompenzálja, és pontosan ezért helyes, ha az emberek politikai pártokba szerveződnek.
Ilya Somin viszont rokonszenvesnek találja Brennan elemzését, de javaslatait nem tekinti kivitelezhetőnek. Legalább is nagy léptékben. Nem ellenezné viszont, hogy kis léptékben, például az Egyesült Államok egy-egy tagállamában kipróbálják az episztokráciát.