„Felelősségteljes nacionalizmusra van szükségünk. Olyan politikára, amely az állampolgárok gazdasági érdekeit helyezi előtérbe, miközben más országok állampolgárainak csak korlátozott mértékben okoz érdeksérelmet” – olvassuk Larry Summers harvardi közgazdász kiáltványnak is beillő cikkét a Washington Postban.
Mint arról a Metazin is beszámolt, az elmúlt években a baloldalon is kezd divatba jönni a nacionalizmus. Eleinte főleg az antiglobalista radikális baloldali pártok karolták fel, mára azonban már a liberális baloldalon sem feltétlenül számít szentségtörésnek a nemzetállami szolidaritás eszméje. Mark Mazower amerikai történész is arra figyelmeztetett, hogy a baloldalnak is ki kellene állnia a nemzetállami szuverenitás mellett. Sőt, a Brexit kapcsán Hubert Védrine korábbi francia szocialista külügyminiszter, az EU-integráció egyik élharcosa is úgy nyilatkozott, hogy a további gyors európai integráció növelheti az unióellenességet, ami végül akár szét is szakíthatja az EU-t.
Summers, aki a Clinton-kormány pénzügyminisztereként, majd Obama gazdasági főtanácsadójaként piacbarát nézeteiről volt ismert, nem rejti véka alá, hogy a „felelősségteljes” avagy „reflexív nacionalizmust” a jobboldali „populista demagóg” nacionalizmus alternatívájaként ajánlja. Ha a progresszív politika lemond a nemzetállami keretekről és kritikátlanul támogatja a kozmopolita értékeket, illetve a globális kapitalizmust, akkor a globális gazdaság vesztesei – a középosztály zöme és a szegények – a jobboldali populisták felé fordulnak. Summers szerint ez magyarázza Trump népszerűségét és a Brexit győzelmét egyaránt.
Summers csak elnagyoltan mutatja be a „felelősségteles nacionalizmust”. Mindenekelőtt a kormány ne hagyjon kétséget afelől, hogy a polgárok érdekeit tartja szem előtt, és ehhez képest másodlagosak a nemzetközi kapcsolatok és egyéb megfontolások. A nemzetközi együttműködés annyiban fontos, amennyiben az az állampolgárok javát szolgálja: ilyen például az adóparadicsomok és a környezetkárosítás elleni közös fellépés.
A javaslat vegyes fogadtatásra talált. A baloldali Nation csokorba szedte néhány elemző véleményét. Carne Ross finoman szólva is meghökkentőnek tartja, hogy az egykor neoliberális elveket hirdető közgazdász most a globalizáció ellenében szólal fel. „Larry Summers vallomása, miszerint a globalizáció nem pont úgy működik, ahogyan korábban hitték, nagyjából olyan, mintha a pápa bejelentené, hogy Mária nem volt szűz.” Ross megkésettnek tartja Summers helyzetértékelését, a javasolt gyógymódot pedig haszontalannak. A fejlett társadalmak egyenlőtlensége ugyanis nem csökkenne, hanem nőne a protekcionista gazdaságpolitikától – állítja Ross. A fejlett országok proletárjai ugyanis fogyasztói minőségükben szintén az ázsiai munkások kizsákmányolásának haszonélvezői közé tartoznak. Amiből az következik, véli Ross, hogy nem nemzetállami szuverenitás, hanem a kapitalizmus megdöntése szükséges az egyenlőtlenség csökkentéséhez.
Hasonlóképp vélekedik Mark Blyth közgazdászprofesszor is. Nagy a baj, ha a progresszív politikusok szükségét érzik, hogy hosszasan érveljenek amellett, hogy a kormány dolga elsősorban a nép akaratának és érdekeinek képviselete – írja Blyth. Ami pedig az egyenlőtlenség növekedését illeti, az nem a globalizációnak, hanem a középosztály érdekeit figyelmen kívül hagyó politikának az eredménye, állítja. A kilencvenes évek óta azért nő az egyenlőtlenség, mert a kormány lemondott az alsóbb rétegek képviseletéről, és helyette az üzleti szférát kezdte kiszolgálni. A szabad kereskedelem dogmái fontosabbak lettek a választók jóléténél. A jobboldali nacionalista populistákhoz forduló átlagemberek nem a világrend ellen tüntetnek, hanem az érdekeikre fittyet hányó kormányzás ellen, amelynek „az állampolgárok csak akkor fontosak, amikor az adójukból meg kell menteni a csőd szélére jutott bankokat”. Blyth szerint az egyenlőtlenségen nem sokat változtatna, ha nacionalista maszlaggal öntenék le a kapitalista logikát.
Sherle R. Schwenninger, a New America Foundation közgazdásza viszont támogatja Summers javaslatát. Schwenninger úgy gondolja, hogy az amerikai középosztály és a munkások helyzete jelentősen javulna, ha az Egyesült Államok felmondaná nemzetközi szabadkereskedelmi egyezményeit. A külföldi konkurencia kiiktatásával ugyanis nőne a hazai termelés, ami a bérek emelkedéséhez vezetne és új munkahelyeket eredményezne.