„Nekünk, liberális internacionalistáknak is el kell ismernünk, hogy túl sok embert hagytunk leszakadni” – olvassuk Timothy Garton Ash önkritikus cikkét a Guardinaben.

A tekintélyes brit történész-publicista a globalizáció veszteseinek lázadásával magyarázza a populistának nevezett jobboldali pártok előretörését Európa- és Amerika-szerte. Bár az általuk javasolt megoldásokat demagógnak tartja, Garton Ash szerint híveik problémáit ideje lenne komolyan venni. A szabad piaci liberalizmus híveinek szembe kell nézniük a ténnyel, hogy a globalizációnak vannak vesztesei is. A fejlődő országok olcsó munkásaival versenyre kényszerített nyugati munkások bére stagnált vagy csökkent, miközben a gazdagok egyre tehetősebbé váltak. A nyugati liberális demokráciák ezért egyre inkább a hűbérrendszert idézik, avagy – mint ahogyan arra Francis Fukuyama is utalt – oligarchiává válnak. Garton Ash az EU-val kapcsolatban nem kis szarkazmussal jegyzi meg, hogy az európai integráció valójában csak a tőke és az áruk szabad mozgását volt hivatott elősegíteni, nem pedig a jólétet és a szabadságot – nem csoda hát, ha egyre többen fordulnak szembe vele.

A kérdés már csak az, mit tehetnek a liberálisok a nemzeti érzelmek, ahogy ők nevezik, a populista nacionalizmus megfékezése érdekében. Sokan úgy vélik, hogy a liberálisoknak és a szociáldemokratáknak is a nacionalizmus nem kirekesztő változatát kellene felkarolniuk. Garton Ash szerint azonban a globális kapitalizmus veszteseinek bajaira a protekcionizmus semmilyen formája sem lehet gyógyír. Az angol font mélyrepüléséből azt a következtetést vonja le, hogy a piac védelmének kísérlete súlyos gazdasági károkat okoz. Az Economist vezércikke is hasonló gondolatot fejt ki: ha, úgymond, egy kormány egyedül akarja megregulázni a nemzetközi tőkét, akkor az egyszerűen odébb áll, aminek ismét csak az állásukat elvesztő dolgozók lesznek a legnagyobb kárvallottjai.

Igaz, Nagy-Britannia egyelőre nem hozott semmilyen piacvédelmi intézkedést, és nem is akarja megregulázni a nemzetközi tőkét. A font azért gyengült meg, mert a befektetők attól tartanak, hogy a Brexit nagy megrázkódtatásokkal jár majd. Garton Ash azonban úgy folytatja, mintha ilyesmi történt volna, és megállapítja, hogy a multinacionális cégekkel szemben csak a kormányok közös fellépése lehet sikeres. Ahhoz, hogy a globalizáció veszteseit támogassák, a kormányoknak több adóbevételre van szükségük, ezért helyes lenne a nagyvállalatokat adófizetésre bírni. Mint Garton Ash megemlíti, az Apple lényegében egyáltalán nem fizet adót Európában, a Facebook is alig (Nagy-Britanniában 2014-ben összesen alig négyezer fontot). Az adóparadicsomok nyújtotta kiskapukat csak akkor lehet bezárni, ha a kormányok összefognak, és egyesült erővel kényszerítik a fejükre nőtt és mindent behálózó nagyvállalat-polipokat. „A globalizáció mellékhatásait még több liberális internacionalizmussal lehet orvosolni” – írja a brit szerző, de nem magyarázza meg, hogy ezt a megoldást miért elleneznék az úgynevezett populisták.