„A férfiasság nyilvánvalóan a múlté. A férfias erények háttérbe szorulásának azonban társadalmi következményei vannak” – olvassuk Walter Hollstein baseli szociológus cikkét a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.
Az elmúlt években, de különösen Donald Trump győzelme óta ismét divatosak lettek a világ minden bajáért a férfiakat okoló elméletek – írja Hollstein. „Hovatovább a klímakatasztrófától a terrorizmuson át a gazdasági válságig minden rosszért a férfiakat tesszük felelőssé.” Ahogyan a kérdéssel foglalkozó konzervatív szerzők többsége, Hollstein is a radikális feminizmust teszi felelőssé a férfiakkal szembeni előítéletekért, mert mindent a patriarchális elnyomásra vezet vissza. A baloldali liberálisok is elutasítják a férfiasság kultúráját – nem is meglepő hát, hogy a férfiak körében nagyobb a jobboldali pártokra szavazók aránya – jegyzi meg Hollstein.
De a modern gazdasági viszonyok sem kedveznek a hagyományos férfierényeknek. A gazdasági válság során leginkább az iparban szűntek meg munkahelyek – a munkanélküliség ezért inkább a férfiakat érinti, miközben a nők foglalkoztatottsága egyre emelkedik. A munka átalakulása miatt egyre több férfi dolgozik a hagyományosan női területnek számító szolgáltatóiparban. És bár a férfiak fizetése átlagban továbbra is magasabb, az amerikai háztartások harmadában már a nők keresnek többet.
A férfiak a hagyományos társadalmi szerepük elvesztésével identitászavarba kerülnek. Hollstein amerikai és németországi kutatásokra utalva megjegyzi, hogy az iskolában lemaradó, deviáns, magatartászavaros fiúk aránya messze meghaladja a hasonló problémákkal küzdő lányokét. Az oktatási rendszer figyelmen kívül hagyja, hogy a fiúk általában később érnek, ezért rosszabbul teljesítenek, mint a hasonló korú kislányok. A férfiakkal szembeni előítéletek és a mamahotelben lakó, lassan középkorú férfiak ’infantilizmusának’ következtében egyre több az egyedülálló férfi. A férfiak körében magasabb az alkohol- és a drogfüggők, illetve az öngyilkosságot elkövetők aránya. Vajon a társadalom akkor is eltűrné az ilyen aránytalanságot, ha a nők lennének az áldozatok? – teszi fel a költői kérdést Hollstein.
A férfias erények méltóságának visszaállításához ezért mindenekelőtt a gyereknevelési szokásokon kellene változtatni – javasolja. Hiszen a fiúgyerekeknek aligha kedvez az önállóvá válást megnehezítő divatos szülői túlféltés és az abszurditásig fokozott óvatosság. A férfiakat sújtó társadalmi identitásválság következményeit csak a férfias erények rehabilitálásával lehet elhárítani. Egy olyan társdalomban, amelyben nincs becsülete a kockázatvállalásnak, a határozottságnak, az önfegyelemnek, a férfiak jelentős része sosem fogja megtalálni a helyét – állítja Hollstein, minden bizonnyal magára vonva ezzel a férfi és a női szerepeket puszta társadalmi konstrukciónak tekintő haladó gondolkodásúak haragját.