„A Nyugat fejlett országai lakóinak életét egy nehezen érthető paradoxon jellemzi: a bűntudat a modern életben is meghatározó pszichológiai erővel van jelen” – írja Wilfred M. McClay eszme- és kultúrtörténész a Hedgehog Review hasábjain.
A fejlett világ polgárai sosem látott materiális jólétben és szabadságban élnek, de közben a lelki betegek aránya rendkívül nagy. McClay a modern lét válságát a szekularizált bűntudattal magyarázza. A telekommunikáció fejlődésének köszönhetően sokkal többet tudunk a világról, mint elődeink. Ennek következtében számtalan tragédiával és szenvedéssel szembesülünk nap mint nap. Mivel morális lények vagyunk, mások szenvedésének látványa bűntudatot kelt bennünk: még ha közvetlen felelősség nem is terhel minket mások nyomoráért, jóval többet tehetnénk a szenvedés enyhítéséért. Ráadásul a globális világban minden mindennel összefügg, és már kisgyerekkortól azt táplálják belénk, hogy az egész Földért és a teljes emberiségért felelősek vagyunk tetteinkkel. Egy felelős ember mindent elkövet például azért, hogy ökológiai lábnyomát a legkisebbre csökkentse. És akkor még nem is beszéltünk a történelmi igazságtalanságokról: például arról, hogy a fejlett világ jólétét részben a gyarmatok kizsákmányolása és a rabszolgák kizsigerelése tette lehetővé. Mindez pedig tovább erősíti a bűntudatot – véli McClay.
A bűntudat enyhítésének hagyományos módja a zsidó-keresztény kultúrában a vezeklés. Az okozott kárt jóvá kell tenni, az elkövetőt meg kell büntetni, illetve a rituális bűnbánattal lehet feloldozást nyerni. Csakhogy a modern, szekuláris ember számára a vallási feloldozás nem járható út – írja McClay. Ők egyéb módon, például pszichoterápia segítségével próbálhatnak szabadulni a bűntudattól. Már Freud is ilyesmivel kísérletezett, amikor a szorongást és a bűntudatot szubjektív érzésnek igyekezett beállítani, megfosztani őket a morális tartalmuktól, s így feloldozást nyújtani.
A bűntudattól való szabadulás másik módja az áldozatiság felvállalása vagy megkonstruálása. Ha sikerül magunkat is áldozatnak beállítani, akkor megszüntethetjük, vagy legalábbis jelentősen csökkenthetjük a bűntudatot. „Az áldozati státusz felment a morális felelősségtől.” McClay ezzel magyarázza a hamisított memoárok és a kulturális eltulajdonlás népszerűségét. Sőt, a bűntudattól való megszabadulás áldozati valláspótlékai közé sorolja az identitáspolitika formájában megjelenő sérelmi kultuszt és a nemzeti emlékezetpolitikákban megjelenő áldozati narratívákat is.