„A kormány bírálói a nagyvárosi értelmiségi tiltakozókkal vonják össze a dagesztáni kamionos-sztrájkot, pedig tiltakozásuk a hagyományos társadalom felzúdulása a törvény ellen” – írja Gleb Kuznyecov politológus az Izvesztyijában.

A hárommilliós Dagesztán Oroszország legdélibb területe, a Kaszpi-tenger nyugati partján fekszik; nyugaton Csecsenfölddel, délen Azerbajdzsánnal határos. Több tucatnyi nyelvi közösség lakja, de lakosságának háromnegyedét négy-öt észak-kaukázusi népcsoport teszi ki. A közös nyelv az orosz, de az oroszok a népesség alig három százalékát alkotják. A cári Oroszország érintetlenül hagyta a régi törzsi-nemzetségi társadalmat, és igyekezett megkötni az ehhez szükséges alkukat a mullahokkal. Az októberi forradalom után tűzzel-vassal irtották a vallást, de jó hetven év ateista terror után is él a szunnita hagyomány. Igaz, a helyi mullahok mérsékeltek, és nem ágálnak a világi állam ellen, de csecsen közvetítéssel Dagesztánba is behatolt az erőszakos iszlamizmus, és a titkosszolgálatoknak alaposan meggyűlik a bajuk a helyi iszlám fronttal, a Dzsamattal.

Kuznyecov szerint az iszlamizmus és a kamionsofőrök lázadása egy tőről fakad: mindkét esetben a premodern társadalom száll szembe a 21. századi állammal. A kamionsofőrök egy hónapja próbálják elzárni Dagesztán útjait, és egy országos mozgalom részének tekintik magukat. Csakugyan, két éve, mióta bevezették a PLATON nevű útdíjrendszert, országszerte tiltakoznak a kamionsofőrök. Mármost a dagesztáni kamionforgalom az összoroszorzáginak nem egészen egy százalékát teszi ki, ellenben a dagesztáni kamionos-sztrájk résztvevői jóval többen vannak (szám szerint 1500-an), mint az összes többi sztrájkoló kamionsofőr szerte Oroszországban együttvéve. Kuznyecov megfogalmazása szerint a kamionos-társadalom európai módon intézi a nézeteltéréseit a kormánnyal: képviselőket választ, és azok tárgyalásokon igyekeznek mérséklést, engedményeket kicsikarni, nem is eredménytelenül.

Dagesztánban azonban sajátos viszonyok uralkodnak. A szállítók kivonják magukat a törvényi szabályozás alól. Többszörös áttétellel, egy napig élő kft-k láncolatának közvetítésével vállalnak fuvart, és persze nagy ívben kerülik az adót. Az új rendszerben a regisztráció és a videorögzítés nagyban nehezíti ezeket a műveleteket.

A hatóságok páncélautókat küldtek ki az utakra, így nyitották meg a lezárt utakat. A hatósági intézkedésnek ellenálló tüntetőket fogdába szállították. Volt is felháborodás a szövetségi kormány városi bírálóinak körében. Csakhogy Kuznyecov szerint tévednek, ha a dagesztáni ellenállókat a maguk szövetségeseinek tekintik. Nem véletlen, hogy a tüntetők egyáltalán nem ajánlanak semmiféle alternatív megoldást. Arról már nem is szólva, hogy nem a szólásszabadságot vagy az állam átláthatóságát követelik. Éppen ellenkezőleg, egy átláthatatlan rendszert szeretnének fenntartani. Egyedüli céljuk, hogy hagyják őket békén. Vagyis az állam ne ellenőrizze mit és kit szállítanak, ne nézzen utána annak, hogy az esetleg veszélyes rakomány kezelése megfelel-e az előírásoknak, s hogy a jármű műszaki állapota nem veszélyezteti-e a közlekedés biztonságát. Főleg pedig a valódi megbízók kilétét tartják megőrzendő titoknak. Arról van szó, hogy az ősi észak-kaukázusi szokások értelmében személyes kapcsolatok szabályozzák a gazdaságot is, nem törvények. És az egy hónapja tartó dagesztáni kamionos-sztrájk az észak-kaukázusi társadalomszervezés lázadása az európai ellen. A békesség kedvéért persze békén lehetne hagyni ezeket az embereket – írja Kuznyecov –, de akkor ki fogja megtartani a törvényt? Csak hát van itt egy másik kérdés is, amely válaszra vár. Ha hetven évi kommunista terror nem tudta kiirtani az ősi szokásrendszert, akkor remélhető-e, hogy a mai, úgynevezett irányított demokrácia képes lesz rá?