„A tudósok és a közügyekkel foglalkozó átlagemberek is komolyan aggódnak a gazdasági egyenlőtlenség miatt. Sokan gondolják, hogy az egyenlőség fontos társadalmi cél. Amikor azonban arról kérdezik az embereket, hogyan kellene a vagyont szétosztani, akkor az egyenlőtlen társadalmat részesítik előnyben” – olvassuk Christina Starmans, Mark Sheskin és Paul Bloom tanulmányát a Nature-ben.
A normatív filozófia egyik, ha nem a legnagyobb dilemmája a méltányos elosztás kérdése. A modern igazságosság-elméletek döntő többsége az egyenlőség fogalmából vezeti le a méltányos elosztás elveit. Az elmúlt évtizedekben a normatív erkölcs- és politikai filozófia mellett a kognitív tudósok is vizsgálni kezdték az egyenlőség fogalmát. Őket azonban nem a fogalmi elemzés érdekli, hanem hogy miként gondolkodik a hús-vér ember az igazságról a hétköznapokban.
Mint arról a Metazin is beszámolt, egyre többen aggódnak a növekvő egyenlőtlenség miatt, sokan egyenesen attól tartanak, hogy a túl nagy vagyoni különbségek aláássák a demokráciát. Thomas Pikettynek a modern egyenlőtlenség természetét elemző könyve az elmúlt évek legnagyobb tudományos bestsellere lett. A kérdéssel foglalkozó kísérleti kutatások többsége is arra a következtetésre jut, hogy az emberek javarészt egalitárius elosztási modellt tartanának ideálisnak.
Starmans, Sheskin és Bloom szerint azonban ez tévedés. A kísérleti kutatások többsége úgy teszteli az egyenlőtlenséggel kapcsolatos attitűdöket, hogy nem különböztetik meg a méltányos és a méltánytalan egyenlőtlenséget, és annak tekintetében sem tesznek különbséget, hogy kivel szemben jogos vagy jogtalan alkalmazni. A szerzők kutatása egyrészt arra világít rá, hogy a szigorú egyenlőséget csak kis csoporton belül tartjuk fontosnak. Vagyis olyan közösségben, amelynek tagjait személyesen ismerjük. A nagyobb, személytelen közösségekben azonban már nem ragaszkodunk a szigorú egyenlőséghez. Az ilyen esetekben az emberek többsége elutasítja a szigorú egyenlőséget, helyette tisztességes szabályokat szeretne, és legitimnek tartja a méltányos szabályok eredményeként kialakult egyenlőtlenséget.
A szerzők nem térnek ki rá, hogy elméletük valójában csak a szigorú egyenlőség elméleteit, egyebek között a marxista felfogásokat bírálja. A méltányos igazságosság modern, liberális elveivel azonban egyáltalán nem ellentétesek az állításaik. A huszadik század amúgy egymással is vitában álló igazságosságelméleti szerzői, egyebek között John Rawls, Robert Nozick, Ronald Dworkin és Bruce Ackerman egyaránt abból indultak ki, hogy az igazságos társadalomnak olyan elosztási elveken kell alapulnia, amelyek méltányosak. Különböző mértékben ugyan, de mindegyikük elismerte, hogy az egyéni érdem következtében kialakult méltányos egyenlőtlenség elfogadható, a szigorú egyenlőség elvét pedig mindannyian elutasították.