„Van, aki tudja, hogy a keleti blokkban élő nők számos olyan jogot és privilégiumot élveztek, amelyeket az akkori liberális demokráciák nem ismertek el: az állam jelentős összegekkel támogatta az iskoláztatásukat és teljes foglalkoztatásukat, nagyvonalú anyasági támogatásban, gyermekeik pedig ingyenes bölcsődei ellátásban részesültek. Azt azonban kevesen tudják, hogy a kommunizmus alatt élő nőknek több szexuális örömben volt részük” – írja a New York Timesban Kristen R. Ghodsee, a Pennsylvania Egyetem gender-tanszékének professzora.

Ghodsee a kommunizmus alatt élő nők szexuális életével kapcsolatos merész állítását mindösszesen egyetlen, 1990-ben megjelent tanulmányra és néhány személyes beszélgetésre alapozza. Az igencsak szűkös empíria azonban nem akadályozza meg a nagyívű következtetés levonásában. Ghodsee azt állítja, hogy a kommunizmusban a nők azért éltek jobb szexuális életet, mint a demokráciában élők, mert a diktatúra elősegítette a női egyenjogúságot. A haladó szellemű professzor hosszasan fejtegeti, hogy feminista szemmel nézve milyen progresszív volt a kommunista állam: egyenlő politikai jogokat teremtett, és elősegítette a nők társadalmi egyenlőségét. A cikk végén pedig levonja a kortárs feministák számára a tanulságot: a női emancipáció akkor lehet igazán sikeres, ha kemény állami beavatkozással valósul meg, hiszen a patriarchális hagyományok megtöréséhez erőt kell mutatni.

Ahogyan sejteni lehetett, Ghodsee cikke nagy felzúdulást váltott ki. James Freeman, a Wall Street Journal kolumnistája megdöbbentőnek tartja, hogy a tekintélyes liberális napilap ilyen cikket közöl a berlini fal építésének 60. évfordulóján. James szerint döbbenetes, hogy az egyik legtekintélyesebb amerikai egyetem professzora említés nélkül hagyja a kommunizmus százmilliónyi áldozatát, és úgy tesz, mintha a bolsevik emancipációs törvények valós egyenjogúságot és jólétet teremtettek volna. James kettős mérce alkalmazásával vádolja a New York Timest, mondván, hogy a jobboldali totalitárius eszmékkel szemben érzékeny liberális napilap a kommunizmust történelemhamisítás árán is mentegeti.

Paul Kengor politológus a Spectator hasábjain egyenesen „ideológiai Viagrának” nevezi a cikket: abszurdnak tartja, hogy Ghodsee a szabadság és a jólét paradicsomának állítja be a kommunizmust. Kengor különösen bizarrnak minősíti, hogy Ghodsee-nél a terhességmegszakítás joga a női egyenjogúság és szabadság fokmérője. Középiskolai tankönyvek ismeretében hozzáteszi, hogy újabban nemcsak az egyetemisták fejébe táplálnak ilyen képtelen eszméket Amerikában.

John R. Lott, a Fox News munkatársa Ghodsee cikke kapcsán párhuzamot von a liberális jóléti állam és a totalitárius ideológia között. A női egyenjogúság bolsevik doktrínái csakúgy, mint a svéd típusú szociáldemokrácia a család gyengítését célozza – véli Lott. A Szovjetunióban az állam szerepvállalása ugyan nem járt a nők helyzetének valódi javulásával, de a gyermekek ideológiai indoktrinációjára kitűnően alkalmas volt – teszi hozzá. Azt pedig végképp ijesztőnek tartja, hogy Ghodsee a kortárs feministák számára is követendőnek tartja a női egyenjogúság központilag kikényszerített, ám csak papíron létező bolsevik mintáját.