„Az antifasiszta mozgalom gyakran erőszakot alkalmaz. És ez könnyen visszaüthet” – olvassuk German Lopez emberi jogi ügyekre szakosodó publicista cikkét a baloldali Vox magazinban.

A szélsőbaloldal fellegvárának számító Berkeley Egyetemen február óta több erőszakos incidens történt. Februárban a radikális baloldali tüntetők erőszakkal akadályozták meg Milo Yiannopoulos szélsőjobboldali celeb-provokátor, áprilisban pedig Anne Coulter jobboldali kommentátor szereplését. Augusztus végén a jobboldal által szervezett Mondj Nemet a Marxizmusra tüntetés békés résztvevőit támadták meg az antifasiszta ellentüntetők.

Az eset kapcsán konzervatív kommentátorok kemény kritikával illették a mérsékelt baloldali értelmiséget, mondván, hogy kettős mércét alkalmaz: a fasiszta eszmékkel szemben zéró toleranciát hirdető haladó értelmiség a baloldali totalitárius ideológia iránt meglehetősen elnéző. Marc A. Thiessen, George W. Bush egykori beszédírója a Washington Postban felháborítónak nevezi, hogy a mérsékelt liberálisok és baloldaliak nem határolódnak el a kommunista ideológiát hirdető, erőszakos szélsőségtől. Hasonló véleményt fogalmaz meg Robert Tracinski a jobboldali Federalist hasábjain, módszerek tekintetében egyenlőségjelet téve a szélsőbalos erőszakos tüntetők és a fasiszta milíciák közé.

A tüntetők (és értelmiségi szimpatizánsaik) azzal érvelnek, hogy a szélsőjobboldali eszmék terjedése csak kemény fellépéssel, akár a szólásszabadság korlátozásával érhető el. Lopez szerint ez az érvelés több sebből vérzik. Mindenekelőtt az vele a problémája, hogy igazolja, amit Trump elnök a Charlottesville-i incidens után mondott, miszerint az erőszakért a jobb- és a baloldali radikálisok egyaránt felelősek voltak. Mindez pedig megerősíti Trump elnök törekvését, hogy centrista és mérsékelt imázst alakítson ki magáról. Ezzel persze Lopez is az antifa védelmére kel, hiszen azt állítja, hogy a szélsőbaloldaliak nem alkalmaztak erőszakot, holott voltak, akik bukósisakban és dorongokkal felszerelve jelentek meg Charlottesville-ben, és nemcsak a látvány kedvéért.

Túl a morális érveken, pragmatikus szempontból sincs értelme az erőszaknak, hiszen nem hoz támogatást a radikális baloldalnak. Lopez kutatásokat idéz, amelyekből kiderül, hogy az erőszakos fellépés gyengíti a progresszív oldal támogatottságát. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a békés eszközökkel elérhető célok nem valósulnak meg.

A berkeleyi tüntetés szervezésében részt vállaló egyházi szervezetek képviselői azonban megalkuvással vádolják a jobb- és a baloldali szélsőségek közé egyenlőségjelet tevő mérsékelteket. „Meggyőződésünk, hogy a mérsékeltek el akarják utasítani a rasszizmust és a következményeit. Csakhogy ezen vágyukat ellensúlyozza, hogy ők maguk is haszonélvezői a fennálló rendszernek, és az is, hogy függetleníteni akarják magukat a szabadságharccal járó rendetlenségtől” – írják a New York Timesban. A szerzők felidézik, hogy elvétve a polgárjogi mozgalom során is történtek erőszakos atrocitások. Úgy vélik, az ilyesmi elkerülhetetlen és megengedhető a jó ügy nevében folytatott harc során. Sőt, talán szükségszerű is – vélik, utalva rá, hogy a mára mítosszá vált Martin Luther Kinget harcostársainak többsége kártékonynak ítélte, mondván, hogy az erőszak minden formájától való viszolygása hátráltatta a polgárjogi mozgalmat. A mérsékeltek a rasszisták elleni harc ügyét lehetetlenítik el, ha kizárólag a makulátlanul erőszakmentes kezdeményezések mögé állnak be – írják.