Az új lengyel kormány le akarja zárni a harmadik köztársaság korszakát. Ezt szolgálja a Varsói Szerződés iratainak publikálása. Más leleplezések is várhatók.

Az ügynöklisták, a jelentések nyilvánosságra hozatala körül Lengyelországban is hasonló viták folytak, mint Magyarországon.

Sokan, köztük a régi ellenzék olyan vezérei, mint Adam Michnik óvatosságra intenek. A kommunista politikai rendőrség iratai tele vannak hazugsággal és senkire sem tartozó magánügyekkel. Ha mindenki kedvére bújhatja a jelentéseket, az a hajdani spiclik posztumusz győzelme. Mások csupa jót várnak az ügynökiratok tanulmányozásától: a múlt megismerését, sőt katarzist.

De van egy nagy, akár történelminek nevezhető különbség. Magyarországon a kommunista múlttal való leszámolásról van szó. Lengyelországban viszont a posztkommunista jelenről, az ellenzék és a rendszerváltó kommunisták kompromisszumából megszületett harmadik köztársaság korszakának lezárásáról.

A lengyel konzervatívok egy új forradalom jelszavával indultak harcba a kormányhatalomért, s ezt a jelek szerint a választások után sem felejtették el. Nemrégiben bejelentették, hogy feloldják a Varsói Szerződés birtokukban lévő iratainak titkosságát.

Ezzel nem csak az oroszok orra alá akarnak borsot törni. Radek Sikorski, az új honvédelmi miniszter úgy értelmezte a drámai gesztust, hogy az "a posztkommunizmus korszakának végét jelenti Lengyelországban – annak a korszaknak a végét, amelyben társadalmunk nem tudta a múltról a teljes igazságot".

Sikorski szájából ez hitelesen hangzik. Középiskolás korában kapcsolódott be a Szolidaritás mozgalomba. A szükségállapot bevezetése idején éppen Nagy-Britanniában volt egy jutalomkiránduláson, amit az angol tanulmányi versenyen elért első helyezésének köszönhetett. Ott maradt, és politológiai diplomát szerzett Oxfordban.

Az egyetem után újságíró lesz. Nem elégszik meg az elemzéssel és kommentálással. Afganisztánból tudósítja az angol lapokat. A fal áttörése idején hol is lehetne másutt, mint Berlinben. Ekkor ismerkedik meg a szintén újságíró Anne Applebaummal. Összeházasodnak, két gyermekük születik. (Applebaum ma a Washington Post vezető kolumnistája, a Gulágról írt nagy könyve magyarul is megjelent.)

Sikorskit a rezsimváltás után 29 éves korában hadügyi, majd külügyi államtitkárnak nevezik ki. (Ma is Radeknek becézi a sajtó, bár a tisztelettudó magyar lapok meghagyják neki a Radoslawot.) Aztán megint politológia és publicisztika. Mielőtt visszatér a hatalomba, néhány évig a konzervatív washingtoni agytröszt, az American Enterprise Institute egyik programjának vezetője.

Még ebben a minőségében készített vele interjút egy perzsa ellenzéki újságíró. A beszélgetés végén Sikorski világosan megmondta, milyen tanulságokkal szolgálhat Iránnak a lengyel rezsimváltás története: „Meg kell nevezni az elnyomókat. Én azt mondanám, hogy bíróság elé kell állítani őket. Nagyon fontos még, hogy az emberek megkapják a titkosrendőrség által vezetett dossziéjukat. Lengyelországban sok értelmiségi elkövette azt a hibát, hogy azt mondta: hagyjuk a múltat! Elmaradt az igazság pillanata. Az értelmiségiek azt gondolták, hogy ha ők tudják, milyen rossz volt a rendszer, akkor a nép is biztosan tudja. De az évtizedeken át tartó félrenevelés és propaganda hatása nem múlik el magától. Ahogy Németországban nácitlanításra volt szükség, nálunk kommunistátlanításra van.”

A politikai jogok korlátozására vagy perekre valószínűleg nem kerül sor Lengyelországban. Egy befolyásos brit konzervatív publicista, John O’Sullivan a Varsói Szerződés iratainak publikálása alkalmából egy másik lehetőséget pendít meg: állítsanak fel dél-afrikai mintára igazságtételi és megbékélési vizsgálóbizottságot.

O’Sullivan azt mondja, hogy a kezdeményezésnek az amerikai kongresszustól és az EU-tól kellene kiindulnia. De cikkében érezteti, hogy a lengyel kormány és különösen Sikorski kedvezően fogadná a dolgot.