„Az elmúlt években Svédország a lakosság lélekszámához képest több bevándorlót fogadott be, mint bármely más állam, de a szexuális bűncselekmények elharapózása és a bevándorlás közötti kapcsolat nehezen számszerűsíthető, mert a kormányzat utoljára tizenkét évvel ezelőtt bocsátott ki ehhez szükséges adatokat” – panaszolja Paulina Neuding a Quillette magazinban.
Az észak-afrikai és ázsiai bevándorlók nagy száma miatt Svédországnak súlyos nehézségei támadtak, de a kormány igyekszik nem közölni az újonnan érkezettekre vonatkozó bűnözési statisztikákat, mert attól tart, hogy ezzel csak tovább erősítené a bevándorlást hevesen ellenző pártokat.
Paulina Neuding azonban úgy gondolja, hogy a terjedő szexuális bűnözéssel nehéz felvenni a harcot, ha nem vagyunk tisztában a tényekkel. A napvilágra került szexuális bűncselekmények száma 2007 és 2016 között 61 százalékkal nőtt. A rendőrség azonban nem képes lépést tartani a riasztó tendenciákkal, mivelhogy a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok száma is másfélszer annyi, mint a múlt évtized közepén. Márpedig a rendőrségnek mindenekelőtt a fegyveres gyilkosokat kell üldöznie. Az erőszaktevők csak aztán következnek. Neuding több esetet is felsorol, amelyeknek szenvedő alanya igen ocsmány erőszakról számolt be, beszámolójuk alapján nem volt nehéz megállapítani a bűnösök személyazonosságát, mégis hónapokig tartott, mire egyáltalán kihallgatták őket. Az egyik legfrissebb esetben az elkövetőket egyéves késéssel fogták el, és a rendőrség feltételezi, hogy addig is több hasonló bűncselekményt követtek el. Felhívást tett közzé ugyanis, az áldozatok jelentkezését kérve. Mindezekben az esetekben azonban a dokumentumokból nem derül ki a tettesek származása. Neuding egy tizenkét év előtti tanulmányra kénytelen hagyatkozni, amely megállapította, hogy a külföldiek csaknem ötször nagyobb valószínűséggel követnek el szexuális bűncselekményt, mint a hazaiak, az észak-afrikaiak azonban hússzor akkora valószínűséggel. A szexuális bűncselekmények 53 százalékát követték el észak-afrikai bevándorlók. A csoportosan elkövetett erőszak eseteit pedig csaknem kizárólag ázsiai és afrikai muzulmán bevándorlók követték el. Igen ám, de ezek tizenkét éves adatok. A belügyminisztérium nem aktualizálta őket, és azzal érvel, hogy ma is érvényesek, holott a bevándorlók aránya alaposan megnőtt.
A fegyveres bűncselekmények és a nemi erőszaktámadások egyaránt olyan tettesekhez fűződnek, akik a „társadalmi kizárás övezeteiben” laknak. Szegények, nagyrészt bevándorlók laknak itt, de ezeket a helyeket nem illik gettónak nevezni, „no-go övezetnek” pedig még kevésbé. Az ilyen övezetek száma 1990-től 2012-ig 3-ról 180-ra nőtt Svédország-szerte. A kifejezetten veszélyes övezetek száma a rendőrség szerint 61.
Svédországban a lakosság lélekszámához mérten négyszer-ötször több halálos fegyveres támadás történik évente, mint Németországban vagy Norvégiában. A rendőrség túlterhelt. A nők az ellenük elkövetett súlyos erőszakcselekmények felderítésére csak a maradékelv szerint számíthatnak. Két liberális elv ütközik össze. Az egyik szerint az etnikai szempontból sokszínű társadalom előrelépés a homogén társadalomhoz képest, a másik szerint viszont a nők méltósága és egyenlősége sérthetetlen. A bevándorlók svédországi tömege túl nagy teher ahhoz, hogy a kettőt egyszerre lehessen érvényesíteni, és egyelőre a nők kerültek a vesztes oldalra.