A sikerhez szükséges vonások hasonlítanak azokra, amelyek a másokat szexuálisan kihasználó embereket jellemzik – írja két londoni pszichiáter, Raj Persaud és Peter Bruggen a Project Syndicate weboldalán Harvey Weinstein hollywoodi producer világszerte nagy feltűnést keltő szexbotránya kapcsán.
Persaud és Bruggen a szexuális visszaéléseknek olyan fajtáit tárgyalják, amelyek során nem kerül sor nyílt fizikai erőszakra. Feltűnő, milyen óvatosan fogalmaznak a szerzők: nem állítják, hogy a sikerhez feltétlenül szükségesek azok a jellemvonások, amelyek a hatalmukkal visszaélő szexbűnözőket jellemzik, és azt sem, hogy más tulajdonságok nem kellenek a sikerhez. Mindenesetre nyilvánvalóan azt gyanítják, hogy van ilyen összefüggés, éspedig nem csupán a show-businessben.
Egy tavaly megjelent tanulmányra hivatkoznak, amely kétezerötszáz férfi és nő adatai alapján próbálja megrajzolni a szexuális ragadozók lélektani fantomképét. Amerikai és izraeli kutatók arra a magállapításra jutottak benne, hogy elsősorban a „sötét triád”, vagyis három tulajdonság, a narcizmus, a pszichopátia és a machiavellizmus együttállása hajlamosít valakit arra, hogy visszaélésszerűen jusson nemi élvezethez.
A pszichopátiát a szerzők elég ismertnek tartják, nem fűznek tehát hozzá magyarázatot. A másik kettőhöz viszont igen. A narcizmust kulcsfontosságúnak tekintik a szexuális visszaélések szempontjából. A narcisztikus ember meg van győződve a maga kiválóságáról, és azt gondolja, hogy a többieknek megtiszteltetés és hízelgő az ő társaságában lenniük, még akkor is, ha ebből kéretlen szexuális előnyt húz. A machiavellista alkatú ember pedig azt tartja a legcélravezetőbbnek, ha azt mondja, amit a másik hallani akar, ha manipulálja, félrevezeti a többieket. Az eljárás tartós sikere részben magyarázza, miért szánja rá magát erkölcsileg elítélendő nemi magatartásra: mert hisz benne, hogy manipulatív képességei megóvják a lebukástól.
A „sötét triád” azonban a kiemelkedésben is jelentős szerepet játszhat. Ahogy a szerzők fogalmaznak, az Oscar-díj elnyerésében jó szolgálatot tesznek az olyan jellemvonások, amelyek azokra az emberekre jellemzőek, akik az új szexuális kapcsolatokat és a csekély elköteleződést igénylő viszonyt hajszolják. De ha valakinél megállapítható „a triád” jelenléte, az ennél többet jelent. A szexuális zaklatás célja nem mindig maga a nemi aktus. A hatalmukkal visszaélő szexuális ragadozókat a narcisztikus vágyak gyakran arra sarkallják, hogy uralkodjanak a másik emberen és megalázzák őt. Ezzel magyarázható, hogy olyankor is kényszerhez folyamodnak, amikor udvarlással is célt érhetnének – már ha a nemi kapcsolat lenne a cél.
A két pszichiáter óv attól, hogy hitelt adjunk egy-egy leleplezett ragadozó beismerő nyilatkozatának. Az olyasfajta mentegetőzést, miszerint az elkövető nemi szenvedélybeteg, illetve, hogy emiatt, mint Weinstein, kezelésre jelentkezik be, tipikus machiavellista megtévesztő manővernek tekintik.
Az amerikai–izraeli kutatás egyébként arra a megállapításra vezeti a szerzőket, hogy a „triáddal” megáldott emberek ösztönösen keresik az olyan karriert, amely esélyt ad a szexuális visszaélésekre. Az ilyen pályák pedig korántsem korlátozódnak Hollywoodra, a mozi, a színház, a zene világára. Egy húsz évvel ezelőtti amerikai felmérés kérdéseire a szövetségi alkalmazottak közül a nők 44 százaléka, a férfiaknak pedig 19 százaléka felelte azt, hogy az előző két év során szexuális zaklatásban volt része. A két pszichiáter azzal fejezi be cikkét, hogy a szakmának van még mit kutatnia a szexuális visszaélésre hajlamosító személyiségvonások terén.