„Mivel a gazdag társadalmakban egyre kevesebb a gyerek, a munkaerőpiac egyre inkább rászorul a bevándorlókra. Csakhogy a külföldi népesség növekedésével megerősödik az idegenellenesség, ami pedig az egalitárius társadalmat veszélyezteti” – olvassuk Derek Thompson cikkét a liberális konzervatív Atlantic magazinban.

Thompson szerint a jóléti liberalizmus súlyos válságba került. A válság elsődleges oka demográfiai: a fejlett országokban csökken a születésszám. Amerikában is csökken, Japán és Európa államai pedig még súlyosabb demográfiai válsággal küzdenek. A gazdasági növekedés és az elöregedő társadalmak ellátórendszerének fenntartása érdekében a hiányzó hazai munkaerőt bevándorlókkal pótolják. A gépesítés ugyanis csak hosszú távon csökkenti a munkaerőigényt, de a személyi szolgáltatások terén még akkor se nagyon. A statisztikák igazolják, hogy a gazdag országokban az elmúlt évtizedekben emelkedett a bevándorlók aránya.

A bevándorlók integrálása rövid távon költséges, hosszú távon azonban gazdasági szempontból előnyös lehet – idéz Thompson egy tavalyi jelentést. A választók azonban félnek a rövid távú terhektől. Ráadásul kevésbé szívesen költenek a más kultúrájú bevándorlók integrálására – írja Thompson, utalva azon elméletekre, amelyek szerint a kulturális sokszínűség a jóléti sovinizmust erősíti. Ami pedig kedvez az idegenellenes pártoknak. Vagyis minél több a bevándorló, az emberek annál kevésbé hajlandók fenntartani a magas állami újraelosztást és a jóléti államot – vonja le a következtetést Thompson. „Tragikus, de a sokszínűség és az egyenlőség nem látszik összeegyeztethetőnek a mai világban.”

Thompson tézise, miszerint a multikulturalizmus és a jóléti állam kizárja egymást, nem új keletű. Robert Putnam harvardi politológus már tíz éve kimutatta, hogy az etnikai sokszínűség gyengíti a társadalmi kohéziót. Hasonló állítást fogalmazott meg David Goodhart, a brit munkáspárt egyik tanácsadója, aki a jóléti államot csak nemzetállami keretek között tartja elképzelhetőnek. David Miller angol filozófus is amellett érvelt, hogy a kulturális sokszínűség gyengíti a társadalmi szolidaritást. A libertárius Cato Intézet friss kutatása a jóléti sovinizmusról arra a következtetésre jutott, hogy az állami újraelosztás mértéke korrelációban áll az idegenellenes pártok támogatottságával: minél bőkezűbben osztogat az állam, annál nagyobb a bevándorlás elutasítása.

Csakhogy számos kutatás éppen ellenkező következtetésre jut. Will Kymlicka kanadai filozófus, a liberális multikulturalizmus elméletének kidolgozója és Keith Banting politológus kutatásai arra a következtetésre jutnak, hogy nem mutatható ki összefüggés a jóléti intézmények és a multikulturális politika között.  Svédország példáját idézik: a bevándorlók magas száma és a kulturális sokszínűség ellenére Svédország még ma is az egyik legbőkezűbb jóléti rendszert tartja fönt. Persze az is igaz, hogy a bevándorlás erőteljes korlátozását sürgető Svéd Demokraták már 2014-ben a harmadik helyen végeztek a választáson, márpedig azóta több százezer bevándorló érkezett ázsiai háborús övezetekből Svédországba, és beilleszkedésük nem zökkenőmentes. Mint arról az Economist is beszámolt, a svédek egyre elégedetlenebbek az állammal, és sokallják a bevándorlók integrálására és segélyezésére fordított közpénzeket. A Svéd Demokraták népszerűségét jelenleg 18 százalék fölött mérik a közvélemény-kutatók. A következő választás 2018 szeptemberében esedékes.